Játékok

A raj lány és fiú tagjai külön csoportot képeznek és a terem két végében, vagy két külön helyiségben foglalnak helyet. Mindkét csoportnak az a feladata, hogy írják össze, a másik fél mit utálhat, mit nem szerethet bennük – a saját elképzelésük szerint.  A fiúk tehát összegyűjtik azokat a negatívumokat, amiről azt tartják, hogy a lányok gondolják, hiszik, mondják róluk, vagy teszik velük kapcsolatban. A lányok ugyanezt csinálják, de a fiúk szemszögéből. Ki lehet térni azokra az ellenszenvekre, sztereotípiákra és elutasító beállítódások összegyűjtésére is, amelyek akadályozzák a két nem közötti kommunikációt.
Amikor a két csoport elkészült, helyet cserélnek és megismerkednek a másik csoport listájával, megvitatják azt. Ezek után a teljes csoport összeül és megbeszéli a gyakorlat általánosítható tanulságait.

(Akkor érdemes ezt a játékot játszani, ha a férfiak és nők közel azonos arányban vannak jelen a csoportban.)

Minden játékos körben ül a saját székén. Mindenki megjegyzi, hogy melyik az ő széke, mert akkor nyer, ha ide visszajut a játék során. Mindenki a játék elején a francia kártya valamelyik színét kapja meg (tehát mindenki pikk, kőr, treff, vagy káró lesz). A játékvezető sorban csapja fel a lapokat a francia kártya pakliból. Amikor valaki a saját színét hallja, akkor eggyel jobbra ülhet, így tud visszajutni majd a saját helyére. Akkor is odébb kell menni egy székkel, ha valaki ül a széken, ilyenkor az ölébe kell ülni annak az embernek. Aki alul ül az akkor sem ülhet eggyel odébb, ha saját színét csapja fel a játékvezető. Így mindig csak a legfelül ülő ember tud odébb ülni. Ha jokert csap fel a játékvezető, akkor minden széken megfordul a sorrend. Aki legalul ült az kerül legfelülre. Akkor van vége a játéknak, ha valaki visszatért a helyére.

A játék menete:

A résztvevők körben ülnek, egy valaki áll a kör közepén. A középen álló embernek ki kell egészítenie az alap mondatot, egy olyan tulajdonsággal, ami rá jellemző. pl: Fusson az, aki tud kezén állni! Ekkor mindenki, akire igaz az állítás felpattan és keres magának egy másik helyet. A cél, hogy mindenki leüljön egy székre, de ez nyilván nem lehetséges mivel eggyel kevesebb a szék, mint a játékos, így megint marad valaki a kör közepén, ő folytatja egy másik állítással.

Másik variáció:

A középen álló itt valami olyat mond, amit már csinált, vagy amit még sosem csinált. pl: Fusson az, aki már evett rántott kovászosuborkát! Fusson az, aki még sosem síelt! 

A portya első napján felírjuk a portyán résztvevő emberek nevét cetlikre, és beletesszük egy sapkába (tálba, bármibe). Majd pedig ugyanennyi cetlire hétköznapi tárgyakat írunk fel, amik biztos hogy mindenkinél ott vannak a portyán is, és ezeket a cetliket egy külön sapkába tesszük. Mindenki húz egy neves cetlit meg egy tárgyas cetlit, és ezeket titokban kell tartania.

A játék lényege, hogy az embert akit húztál, azzal a tárggyal tudod „megölni”, ami a másik cetliden volt. Úgy tudod a húzottadat megölni, hogy privátban odamész hozzá, odaviszed a tárgyat, megmutatod és kész, így meg is ölted, kiesett a játékból. Ha ő még nem ölte meg a húzottját, akkor oda kell adja neked a saját cetlijét és elárulni, hogy kit húzott, így te folytathatod a játékot, másik célponttal, tárggyal. Ha már megölte, akkor neked most már csak arra kell figyelned, hogy ne halj meg, ne maradj soha kettesben senkivel!

Fontos, hogy nyilvánosan ölni nem lehet, csak kettesben! Senki nem hallhatja, hogy éppen megölöd a másikat, maximum azt láthatja, hogy beszélgettek.

A játékot az(ok) nyeri(k), aki(ke)t nem öltek meg, neki(k) lehet jutalommal készülni esetleg.

Körben ülünk, valaki bemegy a kör közepére egy doboz gyufával, és elkezd a dobozból és a gyufákból kirakni valami tárgyat, állatot, bármit. Mozgathatja is az alkotását.

A többiek közben találgatnak, hogy vajon mit rak ki, és amikor valaki eltalálja, ő megy be középre, átveszi a dobozt, azzal a felkiáltással, hogy: de hát ez nem is egy [az a dolog amit az előző kirakott], hanem egy [itt nem mond semmit]; és ő is elkezd kirakni valamit. Így cserélődnek a játékosok folyamatosan. Ha sokan vagyunk, többen is állhatnak középen több doboz gyufával. 

Nem csak gyufával lehet játszani, hanem akár papírral, gyurmával, vagy bármilyen alakítható anyaggal.

Ki kell választani két embert. Ők lesznek a halászok, a többiek pedig a halak. A halászok kéz a kézbe, próbálják meg bekeríteni a halakat. Ha elkapnak egy halat akkor Ő is halász lesz.

Beküldte - Szénás Zalán

A gyerekeket 3 csapatra osztjuk. 

Egymással párhuzamosan a csapatok felállnak sorokban.

Az egyik szélső sornak ki kell találni egy mondatot, majd a másik szélső sornak ezt elmondani.

Ámde ez nem ilyen egyszerű.

A játék lényege az, hogy a két szélső sor megértje egymást, miközben a középső próbálja őket megzavarni - természetesen csak a hangjuk segítségével -, nekik bármit szabad mondani(Persze elkerülve a trágárságot.) Így a gyerekek próbálják majd egymást túlkiabálni, hiszen az a sor, amelyik próbálja megérteni a mondatot, hangosabban hallja a középső sor kiabálását. 

A játék berekedésig tart, bármennyi körig tarthat, de fontos, hogy forgószínpad szerűen váltsák egymást.

A jó hangulat biztosan kialakul.

Szorosan záró kört alkotunk. A kör közepére beáll valaki, akinek bekötjük a szemét, majd megkérjük, dőljön el valamilyen irányba. Biztosítsuk róla, hogy bármerre dől, megtartjuk. Miután eldőlt, akik eddig tartották, tovább passzolják a mellettük állónak, és így halad egészen körbe. A végén kérdezzük meg, milyen érzés volt középen lenni, és mikor érezte leginkább biztonságban magát. (Akkor érzi nagyobb biztonságban magát, ha minél nagyobb felülettel támasztják meg.)

Forrás: Játékok, Instruktor Öntevékeny Csoport, 1999.

Mindenki kiválaszt otthon három tárgyat és ezt a foglalkozásra magával hozza. A cél az, hogy ezen a három tárgyon keresztül mutassa be magát a többieknek. A tárgyak szimbolizálhatják őt, vagy a számára fontos történéseket, élete kulcsszemélyeit stb. a tagok körben ülnek, és sorban megnézik mindenki tárgyait. Ezután a csoport megbeszéli az élményeiket, kinek sikerült a legjobban szimbolizálni magát a tárgyakkal .

Beküldte - Úri Szűcs Réka

Mindenki az egyik kezét előre rakja, és fegyvert mutat, a másikat a háta mögött tartja a derekánál, nyitott tenyérrel. Mindenkinek minél több másik embert kell „lelőnie” úgy, hogy "pisztolyával" a tenyerébe döf. Bárhol máshol hozzá lehet érni a másikhoz, de a találat csak a tenyérben számít.

Beküldő: 24/BC STVK (Bárány Zoltán (792.), Bíró Laura (811.) , Formanek Dénes (432.), Marxer Cseke (133.))

Két csapatra osztjuk a társaságot, akik felállnak egymással szemben egy sorban. Jelöljünk ki mindkét csapat mögött egy vonalat, ami mögé majd be kell futni, ott már nem lehet megfogni senkit.

Mindkettő csapat megbeszél egy karaktert a 3 közül (herceg, óriás, sárkány), akit alakítani fog. 3-ig számolunk, 3-ra mindkét csapat az adott karaktert imitálja, mutogatja. Amelyik csapat az erősebbik karaktert választotta, elkezdi kergeti a másik csapatot. Akiket elkapnak, mielőtt a vonal mögé érnének, azoknak át kell állni a győztes csapatba, a következő körben már náluk mutogatnak. 

Az óriás legyőzi a herceget, a herceg a sárkányt, a sárkány az óriást. (Más karakterekkel is lehet természetesen játszani.)

A játékosok tetszés szerint körbe ülnek a szorosan egymás mellé rakott székekre. Egyik játékosnak bekötik a szemét, a kör közepére állí­tják, megforgatják, ezután elindulhat, hogy valakinek az ölébe üljön. Elhelyezkedik, majd megszólal:  "Hettyem!" 
Akinek az ölében ül, hangját elváltoztatva í­gy válaszol:     "Pitty!" 
A kérdezőnek a hang alapján ki kell találnia, hogy kinek az ölében ül. Háromszor teheti fel a kérdést ugyanannak a személynek, akinek mindig másmilyen eltorzított hangon kell válaszolnia. Ha eltalálja a válaszoló nevét, akkor helyet cserélnek, ha nem, tovább kell - másnál - próbálkoznia. 

Mindaddig ő marad a kérdező, amí­g nem sikerül eltalálnia ki adta a választ.  

Forrás: Játsszunk! (BLCSCS, 1993)