Játékok

Párokat alkotunk, ebből a fogó és egy másik játékos kimarad. A párok egymással szemben állnak, felemelik a kezüket és összeillesztik a tenyerüket – ezek a fészkek. Ha kész ez az alapállás, a fogó elkezdheti kergetni a pár nélkül maradt gyereket, aki a párok között kanyarogva ügyesen menekülhet, de be is bújhat valamelyik fészekbe. Ilyenkor gyorsan meg kell fognia a vele szemben álló játékos két kezét, a háta mögött lévőt pedig kiszorítja a fészekből, így neki kell tovább szaladnia a fogó elől. Ha elkapnak valakit, a szerepek felcserélődnek: akit megfogtak, az lesz a fogó.

Beküldte - Úri Szűcs Réka

(ld: mellékeletek) Ezen dimenziók alapján kell rajzolni egy saját figurát, mindenki megmutogathatja és elmagyarázhatja.

Összeállította: 29/ABD STVK jelöltek - Kajtor Erzsébet (1001), Szigetvári Vilma (1106), Balogh Zita (1001), Bayer Zsuzsanna (439), Moré Johanna (1117), Linczenbold Kevin (1111), Berkes Nóra (1111), Weninger Martin (1111), Csanády Viola (1926), Bárczay-Baján Zsófia (929)

Szórakozás, minél több a játékos, annál jobb. A játékosok körben ülnek, a lehető legközelebb a földön. Az ülők összefonják a karjukat és a lábukat, így mintegy nagy "állkapcsot" alkotnak, amelyben ők a  fogak. A körön kívüli személy lesz a fogorvos. Az a feladata, hogy (szó szerint) minél több "fogat" húzzon ki. A kihúzott fog asszisztens lesz, és onnantól segít a fogorvosnak. A játék akkor ér véget, amikor az utolsó két "fog" elválik egymástól. A "fogak” közelebb kerülhetnek egymáshoz, ha az állkapocs eltörik.

Minden játékos körben ül a saját székén. Mindenki megjegyzi, hogy melyik az ő széke, mert akkor nyer, ha ide visszajut a játék során. Mindenki a játék elején a francia kártya valamelyik színét kapja meg (tehát mindenki pikk, kőr, treff, vagy káró lesz). A játékvezető sorban csapja fel a lapokat a francia kártya pakliból. Amikor valaki a saját színét hallja, akkor eggyel jobbra ülhet, így tud visszajutni majd a saját helyére. Akkor is odébb kell menni egy székkel, ha valaki ül a széken, ilyenkor az ölébe kell ülni annak az embernek. Aki alul ül az akkor sem ülhet eggyel odébb, ha saját színét csapja fel a játékvezető. Így mindig csak a legfelül ülő ember tud odébb ülni. Ha jokert csap fel a játékvezető, akkor minden széken megfordul a sorrend. Aki legalul ült az kerül legfelülre. Akkor van vége a játéknak, ha valaki visszatért a helyére.

A játék menete:

A résztvevők körben ülnek, egy valaki áll a kör közepén. A középen álló embernek ki kell egészítenie az alap mondatot, egy olyan tulajdonsággal, ami rá jellemző. pl: Fusson az, aki tud kezén állni! Ekkor mindenki, akire igaz az állítás felpattan és keres magának egy másik helyet. A cél, hogy mindenki leüljön egy székre, de ez nyilván nem lehetséges mivel eggyel kevesebb a szék, mint a játékos, így megint marad valaki a kör közepén, ő folytatja egy másik állítással.

Másik variáció:

A középen álló itt valami olyat mond, amit már csinált, vagy amit még sosem csinált. pl: Fusson az, aki már evett rántott kovászosuborkát! Fusson az, aki még sosem síelt! 

Ki kell választani két embert. Ők lesznek a halászok, a többiek pedig a halak. A halászok kéz a kézbe, próbálják meg bekeríteni a halakat. Ha elkapnak egy halat akkor Ő is halász lesz.

Beküldte - Szénás Zalán

A gyerekeket 3 csapatra osztjuk. 

Egymással párhuzamosan a csapatok felállnak sorokban.

Az egyik szélső sornak ki kell találni egy mondatot, majd a másik szélső sornak ezt elmondani.

Ámde ez nem ilyen egyszerű.

A játék lényege az, hogy a két szélső sor megértje egymást, miközben a középső próbálja őket megzavarni - természetesen csak a hangjuk segítségével -, nekik bármit szabad mondani(Persze elkerülve a trágárságot.) Így a gyerekek próbálják majd egymást túlkiabálni, hiszen az a sor, amelyik próbálja megérteni a mondatot, hangosabban hallja a középső sor kiabálását. 

A játék berekedésig tart, bármennyi körig tarthat, de fontos, hogy forgószínpad szerűen váltsák egymást.

A jó hangulat biztosan kialakul.

A játszók körbe  ülnek, egy rendező pedig a középre áll. Fillér nagyságú papí­rdarabkákat tart magánál, melyek a hibák jelzésére fognak szolgálni. A játszók neveket cserélnek s aztán valaki elkezdi. "Én (a játékban kapott idegen nevét mondja), hiba nélkül, hát te (játéknevén nevez valakit, s rámutat) hogy vagy?" A kérdezett ugyanezt a kérdést adja tovább. ha valaki a játék folyamán hibázik, annak a rendező a homlokára ragaszt egy ví­zzel nedvesí­tett papí­rdarabkát. Ennek a játszónak már egy hibája van, tehát legközelebb már úgy teszi fel a kérdését, hogy én, (Laci) egy hibával, hát te (Pali) hogy vagy? így folytatódik a játék mindaddig, mí­g a hibák száma tetemesen meg nem növekszik. Nyertes az a játszó, akinek a legkevesebb hibája van. "Hibát" kapok, ha saját játéknevemet eltévesztem, ha hibáim számát helytelenül mondom be, ha a kérdezett játékbeli nevét hibázom el. Nehezebb a játék, ha annak, akihez a kérdést intézzük, nemcsak a nevét, hanem hibáinak számát is meg kell mondani, mert ilyenkor ennek eltévesztése is hibának számí­t.

Forrás: Játsszunk! BLCSCS, 1993. 

Mindenkinek hanyatt vagy hasra kell feküdni a földön, és teljesen csendben maradni 1 percig. A feladat az, hogy mindenki számolja meg, hányféle hangot hallott maga körül a természetben az 1 perc alatt. Utána lehet a teremtett világ gazdagságáról beszélgetni.

Beküldő: 24/BC STVK (Bárány Zoltán (792.), Bíró Laura (811.) , Formanek Dénes (432.), Marxer Cseke (133.))

Mindenki kiválaszt otthon három tárgyat és ezt a foglalkozásra magával hozza. A cél az, hogy ezen a három tárgyon keresztül mutassa be magát a többieknek. A tárgyak szimbolizálhatják őt, vagy a számára fontos történéseket, élete kulcsszemélyeit stb. a tagok körben ülnek, és sorban megnézik mindenki tárgyait. Ezután a csoport megbeszéli az élményeiket, kinek sikerült a legjobban szimbolizálni magát a tárgyakkal .

Beküldte - Úri Szűcs Réka

Páratlan számú játékosok játszhatják. A játékosok párban, egymással szemben állnak és egy kört alkotnak. Egy játékos középre megy és énekelnek: Hatan vannak a mi ludaink. Három szürke, három fekete. Gúnár, gúnár, liba, gúnár, gúnár az eleje. Akinek nincs párja, válasszon magának! Ekkor mindenki másik párt keres magának és a középső is arra törekszik, hogy párt találjon. Aki egyedül marad, az megy be a körbe.

Mindenki az egyik kezét előre rakja, és fegyvert mutat, a másikat a háta mögött tartja a derekánál, nyitott tenyérrel. Mindenkinek minél több másik embert kell „lelőnie” úgy, hogy "pisztolyával" a tenyerébe döf. Bárhol máshol hozzá lehet érni a másikhoz, de a találat csak a tenyérben számít.

Beküldő: 24/BC STVK (Bárány Zoltán (792.), Bíró Laura (811.) , Formanek Dénes (432.), Marxer Cseke (133.))