Játékok

A játékosokat két csapatra osztjuk, és a csapatoknak egy sorba (egymás mellé) fel kell állni. Egy ember (a saját csapatból) velük szembe áll. A feladat lényege, hogy aki szembe van a csapattal, az passzolja az elsőnek a labdát, aki visszapasszolja. Ezután a másodiknak, és vissza. És így passzolgat tovább, végig az összes csapattaggal. Az győz, aki hamarabb végigér. Ezután másik ember is kipróbálhatja a passzolgatást.

Beküldő: 24/BC STVK (Bárány Zoltán (792.), Bíró Laura (811.) , Formanek Dénes (432.), Marxer Cseke (133.))

Párokban játszunk. Mindegyik játékosnak két perce van arra, hogy elmondja magáról a legfontosabbakat. A hallgató játékos feladata: igyekeznie kell a lehetõ legtöbb információt megjegyezni, mivel a játék következõ fordulójában õ mutatja be elõzõ partnerét. Miután a párok mindkét tagja beszélt magáról, többféle módon folytathatjuk:

1. Csatlakozhatunk egy másik pároshoz, ahol mindenki az elõzõ partnerét mutatja be, a tõle hallottak alapján. (Folytathatjuk beszélgetéssel, kérdéseket tehetünk fel, vagy akár úgy is, hogy az egész csoportnak mutatjuk be egymást az önéletrajzok alapján.)

2. Mindenki új párt keres magának, s viszi tovább az elõzõ fordulóban hallott információkat. A következõ, vagyis a harmadik körben arról beszélünk majd, akirõl a másodikban hallottunk. Három-négy forduló után egész csoportos bemutatás következhet (itt arról beszélünk, akirõl az utolsó fordulóban hallottunk). Az játék újabb fordulóihoz egyre kevesebb idõ szükséges. Ha egész csoportban téves információk hangzanak el, adjunk lehetõséget a javításra.

Online is játszható olyan platformon, aminek van "breakout room" funkciója (pl. Zoom, Teams).

Beküldő: 24/BC STVK (Bárány Zoltán (792.), Bíró Laura (811.) , Formanek Dénes (432.), Marxer Cseke (133.))

 Körben ülve a játékvezető kijelöl egy gyilkost, aki kacsintással öl, és az a feladat, hogy kitalálják a játékosok, hogy ki a gyilkos abból, hogy az illetőnek azáltal, hogy ő a gyilkos, megváltozik a viselkedése (ez nem tudatos, de ha a résztvevők egymásra tudnak hangolódni, észre lehet venni). Mindenki tippelhet a játék során kettőt, a gyilkos is, hogy ezzel ne árulja el magát. A játék akkor ér véget, ha kitalálta mindenki, hogy ki a gyilkos, vagy elfogytak a tippek.

Cél: a játék fejleszti az empátiát és az érzelmi egymásrahangolódást is.

Kiválasztunk egy figyelőt, aki kimegy, vagy hátat fordít. Titokban, csendben kijelölünk egy majmot. A játékos visszajön s figyel: ki kell találni, hogy ki a majom! A majom pedig csinál valamit, a többiek azonnal utánozzák, s lehetőleg nem néznek a majomra, nehogy a szemük állásából kitalálja a figyelő! A majom meg fintorog, leguggol, fejét vakarja, fülét húzgálja, szamárfület mutat, megfogja az orrát, kinyújtja a nyelvét, vagyis rengeteg mindent csinálhat, de lehetőleg gyorsan váltogassa! A figyelőnek azt kell megfigyelnie, hogy ki csinálja először az új mozdulatokat, mert világos, hogy azt utánozzák, az a majom! Legjobban váltásoknál tudja rajtacsípni a majmot Ha a figyelő kitalálta, hogy ki a majom, helyet cserélnek, ha nem vagy sokáig nem találja ki, újra kimegy. Ha már háromszor volt kint, új figyelőt és új majmot olvasunk ki, illetve jelölünk ki.

Beküldő: 24/BC STVK (Bárány Zoltán (792.), Bíró Laura (811.) , Formanek Dénes (432.), Marxer Cseke (133.))

Három cserkészt egyenlőszárú háromszög alakban hegymászókötéllel összekötünk, de úgy, hogy egyik a másiktól legalább 2-5 méterre legyen. A játékosok felállnak, kötelüket megfeszítik s ezután mindegyik előtt néhány méterre kitűzünk egy-egy őrsi zászlót. A „rajta” szóra mindegyik játékos igyekszik az elébe tűzött zászlót elérni.

Beküldő: 24/BC STVK (Bárány Zoltán (792.), Bíró Laura (811.) , Formanek Dénes (432.), Marxer Cseke (133.))

Két csapatra osztjuk a társaságot, az egyik csapat kimegy a teremből.

A bent levők kapnak annyi cetlit, ahányan a kinti csapatban vannak. Közösen kitalálnak egy szót, ráírják csak az egyik cetlire, a többit üresen hagyják.

A kint levők közben megbeszélnek egy stratégiát arra, hogy hogyan jelzik egymásnak, hogy kinél van a szó (pl. virágnevekkel mutatkoznak be, és aki az orchideát mondja, annál van a papír a ráírt dologgal). Ezen kívül azt is megbeszélik, hogy hogyan jelzi az az ember az igent, és a nemet, aki a szavas cetlit húzza.

Miután bejönnek, húznak egy-egy papírt. Valaki kihúzza a cetlit a ráírt dologgal, ő lesz a „főnök”, a többiek üres papírt húznak. Bemutatkoznak a megbeszélt nevekkel, és a kintiek számára kiderül, hogy kinél van a szó (lsd. orchidea). A bent levők elkezdenek eldöntendő kérdéseket feltenni az adott tárgyról bárkitől. A főnöknek kell jelezni (a megbeszélt stratégia alapján), hogy a válasz igen vagy nem.

A benti csapat célja, hogy rájöjjön, hogy ki a főnök, kinél van a szó. A kinti csapat célja a kérdések alapján kitalálni, hogy mi a tárgy.

Ha valakinek sikerül, a csapata kap egy pontot, és aztán a csapatok szerepcseréjével folytatódik a játék. 

A játékosok kézfogással körben állnak. Egy játékos a körön kivül van, ő a farkas, egy pedig a körön belül, ő a bárány. Az összefogott kezek felemelésével (kapunyitással) segitik a bárányt, és a kezek leengedésével (kapuzárással) akadályozzák a farkast. Ha a farkasnak sikerül elkapnia a bárányt, akkor új játékost választanak. A játékot mondóka is kisérheti: Kinn a bárány, benn a farkas. Amott szalad egy nagy talpas.

Beküldte - Balla Stefi

Körbe állunk, és adott kód szerint küldjük körbe láthatatlan ,,barátunkat”. Pl. kisördögöt, kis békát dobbantással (bal láb, jobb láb), mókust tapssal. Játékvariáns: továbbadás viccesen: mutatóujjunkat érintjük óvatosan össze (,,E.T.” módszer), derekunkat (,,néptáncos” módszer), fenekünket (virgonc módszer).

Beküldte - Úri Szűcs Réka

Cél: kreativitás fejlesztése,  csapatszellem , szókincsfejlesztés

A résztvevők 6-12 fős csoportokat alkotnak. A csapatok játékosonként 4-4 kockacukrot kapnak. A játékosok a kapott kockacukorra 1-1 betűt írhatnak, azután továbbadják. (Így egy kockára 6 különböző személy által írt betű kerül) Fontos, hogy egy játékos egy betűt csak egyszer használhat fel függetlenül attól, hogy hány kockacukorra ír.

Ha már minden kocka minden lapján van betű, akkor minden csoport körbe ül egy asztalt. Az egyik játékosnak bekötik a szemét. Ő lesz az építő. A feladat az, hogy a bekötött szemű játékosnak a társak szóbeli instrukciói alapján az asztalon lévő kockacukrokból egy oszlopot építsen úgy, hogy legalább az egyik oldalán értelmes szó jöjjön ki. A csoport tagjai felváltva adják az utasítást. 

A játékot játszhatjuk időre, vagy addig, míg le nem dől az oszlop.  A csoportok eredményét hasonlítsuk össze körönként!

A megoldás jobb, ha 

• magasabb az oszlop (hosszabb a szó)
• oszlop több oldalán is értelmes szó jön ki

nehezítés: a kirakó ember csak az egyik kezét használhatja

ha videón hallgatnád meg a játékot: 

a játékszabályt meghallgathatod a videó gombra kattintva

Kezdésként üljenek körbe a résztvevők. Egy személy üljön a kör közepén, míg a csoport többi tagja figyel. A középen ülő személy válasszon egy konfliktust vagy nézeteltérést, amelyet valaki mással tapasztalt, (nem feltétlen a csoporton belül) és játssza el a beszélgetést, majd magyarázza el álláspontját. A csoport többi tagjának figyelnie kell az adott személy testbeszédére, hanglejtésére és a szavak megválasztására, és visszajelzést kell adnia arról amit jól csinált, valamint a javítandó területekről. A középen ülő személy ezután ismét eljátssza a beszélgetést, implementálva a kapott visszajelzéseket. A kör után a csoport megbeszélheti a tapasztalatokat és a hatékony kommunikációról és konfliktuskezelésről tanultakat.

A résztvevőket beállítjuk egy körbe, nagyjából egyenlő távolságra egymástól, úgy, hogy mindegyikük a kör közepe felé nézzen. Ezután mindenki jobbra fordul, és háromra elkezdi üldözni az előtte lévőt egy körvonalon szaladva, ilyenformán egyszerre lesz fogó és menekülő. Ha valaki elkapja az előtte lévőt, akkor az elkapott minél gyorsabban kiáll a körből, a fogó pedig a kiesettnek a célpontját kapja meg új célpontnak. Az nyer, aki utolsónak marad a körben.

A pálya vonalát ajánlott egy kötél vagy egy kréta segítségével kijelölni, hogy ne széledjenek nagyon el a játékosok. Ha akarunk, játszhatunk több fordulót is, de ilyenkor ajánlott a másik irányba futni, nehogy túl könnyen elszédüljünk.