Játékok

Két vagy több azonos létszámú csapatra osztjuk a gyerekeket, akik nem ismerik egymás számait. Minden gyerek kap egy számot, amit a fejére rögzítünk gumipánttal. A fejre rögzített számokat kell leolvasni, miközben bujkálnak egymás elől. A cél a másik csapat számainak leolvasása. Ha valakit leolvastak, kiesik. A számot kézzel, karral, nem lehet letakarni, csak tereptárgy mögé bújva.

A játékot az a csapat nyeri, aki hamarabb kilövi/leolvassa az ellenfél összes játékosának számát.

A cserkészek egymással szemben két sorban állnak. A sorokat egytől felfelé számozzuk. Az egyesek, kettesek, hármasok, stb. egymással szemben állnak. A sorok közötti távolság néhány méter. Középen áll a vezető, és két zsineget tesz a padlóra. A vezető megnevez egy számot és egy csomót. Például: ”Hármas halászcsomó”. A két hármas a zsineghez fut, gyorsan megköti a halászcsomót, átadja a vezetőnek, és visszaszalad a helyére. Aki előbb ér a helyére és jó csomót készített, annak a sora három pontot kap. Abban az esetben, ha a fürgébb rossz csomót kötött, egy pontot kap csapata. Ugyanakkor, ha a másodiknak jó a csomója, az két pontot kap. Az a sor nyer, amelyik bizonyos idő múlva több pontot szerez. 

Beküldte - Fliegh Péter

Helyezzünk el két széket egymástól mintegy négy méternyi távolságra. Két játékost kisorsolunk, mindegyik leül egy-egy székre, a szemüket kössük be. Rajtjelzés után a feladatuk az, hogy álljanak fel, menjenek át – bekötött szemmel – a szemközti székhez, üljenek rá egy pillanatra, álljanak fel, és saját székükhöz visszabotorkálva üljenek le ismét arra. A két játékos közül az győz, aki hamarabb ért vissza. A másik kiesik a további játékból. A győztes kihívhat valakit a szurkolók közül. Kettejük közül a lassúbb szintén kiesik, a másik újabb játékost hívhat ki. A legutolsó győztes az egész játék győztese.

Beküldő: 24/BC STVK (Bárány Zoltán (792.), Bíró Laura (811.) , Formanek Dénes (432.), Marxer Cseke (133.))

Annyi széket rakunk ki a teremben elszórva, ahányan vagyunk. Az első széket üresen hagyjuk, a többi székre leül valaki. A kimaradt ember hátulról indul. A cél, hogy a többiek ne hagyják leülni őt azáltal, hogy mindig az éppen üres székre ül valaki.

Beküldő: 24/BC STVK (Bárány Zoltán (792.), Bíró Laura (811.) , Formanek Dénes (432.), Marxer Cseke (133.))

Ahányan vagyunk, annyi széket U-alakban kell rakni, és mindenkinek fel kell állnia a székére. Ezután sorba kell rendeződni a megadott instrukciók szerint úgy, hogy a székekről lelépni a földre nem szabad (pl.: hajhosszúság szerint, lábnagyság szerint, életkor szerint stb.). Ha nagyon könnyű, lehet nehezíteni, hogy messzebb rakjuk egymástól a székeket, vagy csak egy sorba.

Beküldő: 24/BC STVK (Bárány Zoltán (792.), Bíró Laura (811.) , Formanek Dénes (432.), Marxer Cseke (133.))

Minden játékos felír egy listára öt olyan dolgot, amit szeret, és öt olyan dolgot, amit nem szeret. Ez bármi lehet, attól függően, hogy mennyire akarunk „mélyre hatolni”: lehetnek tréfás, felszínes dolgok, ételek, színek vagy bármi más, de lehetnek fontos, az illetőt mélyen érintő dolgok is, vagy persze ezek vegyesen. A játékvezető döntheti el, hogy melyik utat választja. A listákat privát üzenetben mindeki elküldi a játékvezetőnek, aki amikor mindenki készen van, egyesével felolvassa a listákat. A többi játékos, pedig megpróbálja kitalálni, ki lehet a lista szerzője. A játék kimenete nagymértékben függ attól, hogy a játékosok mennyire ismerik egymást. Ezért ez a játék inkább olyan csoportoknak javasolt, akik már egy ideje rendszeresen találkoznak, együtt játszanak.

Minden játékos felír egy listára öt olyan dolgot, amit szeret, és öt olyan dolgot, amit nem szeret. Ez bármi lehet, attól függően, hogy mennyire akarunk „mélyre hatolni”: lehetnek tréfás, felszínes dolgok, ételek, színek vagy bármi más, de lehetnek fontos, az illetőt mélyen érintő dolgok is, vagy persze ezek vegyesen. A játékvezető döntheti el, hogy melyik utat választja. A listákat privát üzenetben mindenki elküldi a játékvezetőnek, aki amikor mindenki készen van, egyesével felolvassa a listákat. A többi játékos, pedig megpróbálja kitalálni, ki lehet a lista szerzője. A játék kimenete nagymértékben függ attól, hogy a játékosok mennyire ismerik egymást, ezért ez a játék inkább olyan csoportoknak javasolt, akik már egy ideje rendszeresen találkoznak, együtt játszanak. Ha nem akarjuk, hogy a listákat a vége felé kizárásos alapon lehessen megállapítani, lehet az, hogy mindenki magának írja, és csak a játék legvégén derülnek ki a "szerzők".

A játékosok beállnak egy sorba. A cica beáll pár lépéssel eléjük háttal. A cica mond egy színt, majd hirtelen megfordul. Akin van ilyen színű ruhadarab, ő nyugodtan átsétálhat a túloldalra. Akin viszont nincs, neki úgy kell átjutnia, hogy a cica ne kapja el. Akit elkap, az válik az új cicává. 

U.i.: Célszerű szabadban játszani

A vezető különböző színű papír darabkákat helyez el : zöld, szürke, barna, kék fehér és piros színűeket. Egynéhányat a fákra akaszt, a többit egyszerűen a földre dobja. Adott jelre a cserkészek elindulnak a játékterepre és annyi színes kartondarabot szednek fel, amennyit tudnak. A játék elején meghatározzuk a színek értékét. A zöld színű karton 6—, a szürke 5—, a barna 4—, a kék 3—, a fehér 2—, a piros 1 pontot ér. Az az őrs nyer, amelyik több pontot tud a kartonok, színeiből szerezni.

Beküldte - Szénás Zalán

Az első ember mond egy szót, a következőnek az első szó utolsó betűjével kell mondania a következő szót. Megadhatunk egy-egy kategóriát, ha nehezíteni szeretnénk a játékot. (Pl. nevek, országok, stb)

Egy tornakarikát szorosan felkötünk egy alkalmas faágra. Ugyanide egy csengőt is erősítünk olyan hosszú zsinegen, hogy a csengő éppen a karika közepéig lógjon le. 
A karikától 5-7 méternyire jelöljük ki az alapvonalat, ide sorakoztatjuk fel a játékosokat. 
Az első kezébe egy teniszlabdát adunk. Mindenki háromszor célozhat a csengőre. Nem adunk pontot, ha a labda nem megy át a karikán, maximális pontszámot kap viszont az a dobás, amely megszólaltatja a csengőt. 
A végeredményt a csapat összteljesítményéből alakítjuk ki.

Beküldő: 24/BC STVK (Bárány Zoltán (792.), Bíró Laura (811.) , Formanek Dénes (432.), Marxer Cseke (133.))

Kisebb csoportokra bontjuk a gyerekeket. A kiscsoportoknak egy történetet/mesét három állóképben kell bemutatni társaiknak. A bemutatáskor a játékvezető megérinti egy-egy szereplő vállát. Akit megérint, annak meg kell szólalni abból a szerepből, amibe beállt. A kiscsoportok kaphatják ugyanazt a történetet/mesét, de különbözőt is. A gyerekeknek mondjuk el, hogy akkor lesz jó az állókép, ha beleállnak a mozdulatba, arcuk kifejezi azt az érzelmet, amit abban a szituációban az adott szereplő érez. Fontos még, hogy eszközt nem használhatnak, mindent saját testükből kell megalkotni és minden képben minden csoporttagnak szerepelni kell. Tehát ha nincs annyi szerep, ahányan vannak a csoportban, ki kell találni valamit (fa, asztal stb.).