Játékok

Annyi széket rakunk ki a teremben elszórva, ahányan vagyunk. Az első széket üresen hagyjuk, a többi székre leül valaki. A kimaradt ember hátulról indul. A cél, hogy a többiek ne hagyják leülni őt azáltal, hogy mindig az éppen üres székre ül valaki.

Beküldő: 24/BC STVK (Bárány Zoltán (792.), Bíró Laura (811.) , Formanek Dénes (432.), Marxer Cseke (133.))

Ahányan vagyunk, annyi széket U-alakban kell rakni, és mindenkinek fel kell állnia a székére. Ezután sorba kell rendeződni a megadott instrukciók szerint úgy, hogy a székekről lelépni a földre nem szabad (pl.: hajhosszúság szerint, lábnagyság szerint, életkor szerint stb.). Ha nagyon könnyű, lehet nehezíteni, hogy messzebb rakjuk egymástól a székeket, vagy csak egy sorba.

Beküldő: 24/BC STVK (Bárány Zoltán (792.), Bíró Laura (811.) , Formanek Dénes (432.), Marxer Cseke (133.))

Minden játékos felír egy listára öt olyan dolgot, amit szeret, és öt olyan dolgot, amit nem szeret. Ez bármi lehet, attól függően, hogy mennyire akarunk „mélyre hatolni”: lehetnek tréfás, felszínes dolgok, ételek, színek vagy bármi más, de lehetnek fontos, az illetőt mélyen érintő dolgok is, vagy persze ezek vegyesen. A játékvezető döntheti el, hogy melyik utat választja. A listákat privát üzenetben mindeki elküldi a játékvezetőnek, aki amikor mindenki készen van, egyesével felolvassa a listákat. A többi játékos, pedig megpróbálja kitalálni, ki lehet a lista szerzője. A játék kimenete nagymértékben függ attól, hogy a játékosok mennyire ismerik egymást. Ezért ez a játék inkább olyan csoportoknak javasolt, akik már egy ideje rendszeresen találkoznak, együtt játszanak.

Minden játékos felír egy listára öt olyan dolgot, amit szeret, és öt olyan dolgot, amit nem szeret. Ez bármi lehet, attól függően, hogy mennyire akarunk „mélyre hatolni”: lehetnek tréfás, felszínes dolgok, ételek, színek vagy bármi más, de lehetnek fontos, az illetőt mélyen érintő dolgok is, vagy persze ezek vegyesen. A játékvezető döntheti el, hogy melyik utat választja. A listákat privát üzenetben mindenki elküldi a játékvezetőnek, aki amikor mindenki készen van, egyesével felolvassa a listákat. A többi játékos, pedig megpróbálja kitalálni, ki lehet a lista szerzője. A játék kimenete nagymértékben függ attól, hogy a játékosok mennyire ismerik egymást, ezért ez a játék inkább olyan csoportoknak javasolt, akik már egy ideje rendszeresen találkoznak, együtt játszanak. Ha nem akarjuk, hogy a listákat a vége felé kizárásos alapon lehessen megállapítani, lehet az, hogy mindenki magának írja, és csak a játék legvégén derülnek ki a "szerzők".

A játékosok beállnak egy sorba. A cica beáll pár lépéssel eléjük háttal. A cica mond egy színt, majd hirtelen megfordul. Akin van ilyen színű ruhadarab, ő nyugodtan átsétálhat a túloldalra. Akin viszont nincs, neki úgy kell átjutnia, hogy a cica ne kapja el. Akit elkap, az válik az új cicává. 

U.i.: Célszerű szabadban játszani

A vezető különböző színű papír darabkákat helyez el : zöld, szürke, barna, kék fehér és piros színűeket. Egynéhányat a fákra akaszt, a többit egyszerűen a földre dobja. Adott jelre a cserkészek elindulnak a játékterepre és annyi színes kartondarabot szednek fel, amennyit tudnak. A játék elején meghatározzuk a színek értékét. A zöld színű karton 6—, a szürke 5—, a barna 4—, a kék 3—, a fehér 2—, a piros 1 pontot ér. Az az őrs nyer, amelyik több pontot tud a kartonok, színeiből szerezni.

Beküldte - Szénás Zalán

Az első ember mond egy szót, a következőnek az első szó utolsó betűjével kell mondania a következő szót. Megadhatunk egy-egy kategóriát, ha nehezíteni szeretnénk a játékot. (Pl. nevek, országok, stb)

Egy tornakarikát szorosan felkötünk egy alkalmas faágra. Ugyanide egy csengőt is erősítünk olyan hosszú zsinegen, hogy a csengő éppen a karika közepéig lógjon le. 
A karikától 5-7 méternyire jelöljük ki az alapvonalat, ide sorakoztatjuk fel a játékosokat. 
Az első kezébe egy teniszlabdát adunk. Mindenki háromszor célozhat a csengőre. Nem adunk pontot, ha a labda nem megy át a karikán, maximális pontszámot kap viszont az a dobás, amely megszólaltatja a csengőt. 
A végeredményt a csapat összteljesítményéből alakítjuk ki.

Beküldő: 24/BC STVK (Bárány Zoltán (792.), Bíró Laura (811.) , Formanek Dénes (432.), Marxer Cseke (133.))

Kisebb csoportokra bontjuk a gyerekeket. A kiscsoportoknak egy történetet/mesét három állóképben kell bemutatni társaiknak. A bemutatáskor a játékvezető megérinti egy-egy szereplő vállát. Akit megérint, annak meg kell szólalni abból a szerepből, amibe beállt. A kiscsoportok kaphatják ugyanazt a történetet/mesét, de különbözőt is. A gyerekeknek mondjuk el, hogy akkor lesz jó az állókép, ha beleállnak a mozdulatba, arcuk kifejezi azt az érzelmet, amit abban a szituációban az adott szereplő érez. Fontos még, hogy eszközt nem használhatnak, mindent saját testükből kell megalkotni és minden képben minden csoporttagnak szerepelni kell. Tehát ha nincs annyi szerep, ahányan vannak a csoportban, ki kell találni valamit (fa, asztal stb.).

Válasszatok ki egy szót, pl. KANÁL

Alkossatok mondatokat úgy, hogy a mondat szavainak kezdőbetűi a kijelölt szavatok betűi. 

PL. Kedden Arankával Német Ápolókkal Beszélgettünk.

A játékot használhatjátok ismerkedéshez, "hogy vagy?" körhöz, és így tovább :)

Ha videón hallgatnád meg a feladatot, itt megteheted:

Párba kell állni. Minden páros eldönti ki lesz a látó és ki a rajzoló, utána egymásnak háttal leülnek. A látó kap egy kinyomtatott képet, a rajzoló lapot és ceruzát. A cél, hogy a rajzoló a lehető legpontosabban rajzolja le a képet a látó elmondása alapján. Visszakérdezni szabad. 10-15 perc van. Utána lehet szerepet cserélni, ekkor több képpel kell készülni. 

Értékelés: Milyen volt a látó szerepében lenni? Úgy érzed jól mondtad el a képet? Értette a másik? Melyik részlettel volt a legtöbb gond? Milyen volt a rajzoló szerepében lenni? Könnyen értetted mire gondol a másik? Jól ment köztetek a kommunikáció?
Ez a játék arra nagyon jó, hogy belássuk: Sosem tudhatjuk pontosan mire gondol a másik. Ez vezetőként nagyon fontos, törekedni kell mindig a jó kommunikációra és a nyitottságra, hogy a másik szemszögéből is tudjunk nézni egy-egy helyzetre. 

Ehhez a játékhoz egy bogrács, vagy fazékfedő és egy labda szükséges. A cserkészek körben állnak. A vezető a labdát a levegőbe, a fedőt a földre dobja. A fedőt, egy előre kijelölt játékos felkapja: ez a cserkész a teknősbéka. A többiek elkapva a feldobott labdát egymásnak adogatva üldözik a fedővel védekező teknősbékát. (Földről felvett labdával nem szabad dobni.) Mihelyt egyszer úgy tudják megdobni, hogy a fedővel az ütést nem tudja kivédeni, átadja a fedőt annak, aki eltalálta és az lesz tovább az új teknősbéka. Nagyon izgalmas játék, bármennyien játszhatják.

Beküldte - Gál Várady Tamara