Játékok

Két játékos leül szemben egymással. Az egyes játékos a kettes játékos térdére helyezi kezeit tenyérrel lefelé, a kettes játékos pedig saját térde mellé helyezi kezeit tenyérrel lefelé. Most a kettes játékos igyekszik kezeit gyorsan az egyes kezeire rácsapni. Ha az egyes játékosnak sikerül kezeit elkapni, akkor a kettes játékos saját térdeire csap, s így az lesz vörös.

Egy játékos kimegy, ő lesz az eltévedt vándor. A többiek körben állnak, ők a varázserdő fái. Megállapodnak abban, hogy hol lesz a varázserdő kijárata, hol van a kapu. Ahol a kapu van, ott a két egymás mellett álló játékos lesz a két kapuőr. Bejön a kiküldött játékos és lassan körbejár, mindenki szemébe belenéz. Beszélni tilos, fejet rázni, bólogatni tilos. Csak a tekintet beszél. Aki nem kapu, az azt jelzi a testbeszédével, tekintetével, hogy ott nincs kijárat, kár próbálkozni. Elutasítóan, ridegen kell néznie. (Ez sem mindig könnyű ám! :)) A két „kapuőrnek” bizalmat sugározva kell néznie, hívogatnia a vándort. A feladat kitalálni a tekintetekből, hogy hol a kapu. 
Beküldte - Úri Szűcs Réka

Csapatokat alakítunk . A keretmese szerint a csapatok elitalakulatok, akiknek minden pénze és lehetősége megvan arra, hogy megszervezzék egy különleges személy számára a Tökéletes napot. A csapatoknak kis cetliket adunk a különleges személyről: pl. ,,Egy idős néni, aki a belvárosban egyedül él.” ,,Egy nemlátó 8 éves kisfiú.” ,,Egy igen szegény ötgyermekes család.” Adjunk időt a csapatoknak ötletelésre, jegyzetelésre, majd sorban mutassák be a projekteket, amelyeket a többiekkel köz

A cserkészek körben állnak és egymás kezét a játék alatt sem engedik el. Három darab 1 méter magasságú botot a középen összekötünk és a kör közepére, gúla alakba állítjuk fel. Ez lesz a torony. A torony mellé áll egy cserkész, a toronyőr. A játszók célja a tornyot feldönteni a jobb, vagy ballábbal gurított futball labda segítségével. Az őr megvédi a tornyot a támadásoktól és a labdát a körben állók felé visszagurítja bármelyik lábával. Akinek sikerül a tornyot feldönteni, az helyet és szerepet cserél az őrrel. Minden toronyőrváltozás után más lábbal kell gurítani a labdát. Ha az őr véletlenül felborítja a tornyot, az kerül a helyére, aki legutoljára rúgott a labdába. Hiba, ha a szomszédok elengedik egymás kezét, ha elmozdulnak a körben állók a helyükről, ha 1 méternél magasabbra rúgják a labdát, vagy kézzel érintik meg.

Beküldte - Gál Várady Tamara

Minden játékos kap egy cédulát és ráí­r egy főnevet. Bármilyen főnév lehet, személynév, tárgy vagy elvont fogalom, történelmi alak vagy személyes ismerős, földrajzi név, növény vagy állat - ki-ki megfuttatathatja a fantáziáját, hogy minél különlegesebb főnevet í­rjon föl. A játékvezető összegyűjti a cédulákat, összekeveri, és a véletlenül kialakult sorrendben lediktálja minden játékosnak. A résztvevők most csöndben elmélyedve munkához látnak. Az a feladat, hogy a megadott szavak ebben a sorrendben felhasználva épkézláb történetet í­rjanak, minél rövidebb idő alatt. Vannak mesélős játékok, amelyekben éppen az a cél, hogy a történet minél kanyargósabb, tarkább legyen, itt azonban a sokféle szóból talpraesett, egységes történetet kell alakí­tani. Aki megí­rta, beadja a kéziratot a játékvezetőnek. Mikor mindenki készen van, következik a felolvasás és a zsűrizés. Ha a társaságnak kedve van hozzá, megállapí­thatják a pontos sorrendet, beleszámí­tva azt is, hogy a művek milyen sorrendben készültek el.

Játszhatjátok sztorikockákkal is.

A játékosok körben ülnek, ketten közülük középre mennek, mindkettőnek kalap van a kezében. Amit az egyik csinál, azt kell a másiknak utánozni, ez utóbbi lesz a „tükör”, a másik a „hiú”. A tükör hűen utánozza a hiú mozdulatait: megfésülködik, feláll, felteszi a kalapját stb. Minél elmésebb a hiú, annál érdekesebb és mozgalmasabb a játék.

Változat: A hiú a mozdulatok közben kérdéseket intézhet a tükörhöz, melyre azonnal kell felelnie, közben azonban kerülni kell az igen és nem szavakat. Ha téved a tükör, akkor szerepet cserél a másikkal és mást jelölünk ki tükörnek.

Változat 2: Az összes játékos párokat alkot, és meghatározott ideig (pl. 1-1 percig) felváltva alakítják a "tükör" és a "hiú" szerepét.

Beküldő: 24/BC STVK (Bárány Zoltán (792.), Bíró Laura (811.) , Formanek Dénes (432.), Marxer Cseke (133.))

A játékszabályt a videó gombra kattintva tudod meghallgatni:

A játékszabályt a videó gombra kattintva tudod meghallgatni :)

A játékosoknak egy vödörbe üveggolyókat kell eljutatniuk egy előre kijelölt pályán, amihez félbevágott műanyagcsövek állnak rendelkezésükre. A pályának hosszabbnak kell lennie (min 2,5-szer, de lényegesen hosszabb is lehet), mint amekkorát a résztvevők műanyagcsöveikkel le tudnak fedni.

Az üveggolyó nem eshet le, nem rekedhet meg és nem fordíthatják meg a menetirányt sem. A résztvevők nem mozgathatják a műanyagcsöveiket, amikor az üveggolyó náluk van. Ha az üveggolyó megáll vagy leesik, kezdődik a játék elölről.

Nehezítésképpen előfordulhatnak pályán belüli lejtők, kanyarok, lépcsők.

Másik változat:

A résztvevők egy részének bekötjük a szemét, majd kapnak egy műanyag- csövet. A játékosok maradék részének az a feladata, hogy társaikat irányítsák. Ennél a variációnál megengedhetjük, hogy az üveggolyó a játék közben megálljon és a pálya hosszát lerövidíthetjük.

A játék nehézségét figyelembe véve, egy irányító játékos csak egy „vakot“ tud vezetni, viszont egy „vakot“ több irányító vezethet.

Értékelés:

 Ki hogyan érezte magát a játék során?

Mi volt a legnehezebb a feladatban?

Hogyan értékeled a csapat munkáját és a saját szerepedet benne? Mindent megtettél? Ha nem, miért nem?

Milyen volt látónak és milyen „vak”-nak lenni?

Miután mindenki választott magának egy párt, az egyikük behunyja a szemét, és a párjára bízza magát. Ő a "vak" kezén tartott ujjaival vezeti, lehetőleg minél nehezebb terepen. Beszéljük meg, ki mit érzett! Egy "vakot" egymás után két ember is vezethet. Mondja el, érzett-e különbséget!

Változat: Bekötött szemű társunknak a haladási irányát egy hang adja meg, akinek tulajdonosa tőle körülbelül 2 méter távolságban halad. A “vak”-nak követni kell az irányt, és fel kell ismerni a hang tulajdonosát is.

Forrás: Játékok, Instruktor Öntevékeny Csoport, 1999.

Párokat alkotunk. Az egyik fél lesz a vak, neki beköti a társa a szemét és a másik a néma. Miután minden vaknak be van kötve a szeme megmutatjuk vagy megsúgjuk a némáknak, hogy hová kell elvezetniuk a társukat (szomszéd szoba, kert másik vége...) úgy hogy semmi hangjelzést nem adhatnak nekik. Lehet közben küszöb, ajtó, bokrok és egyéb tereptárgyak, székek. Ami helyben adott. Mikor mindenki odaért felcserélődnek a szerepek és ha adja magát a terület másik célt tűzünk ki.

Értékelés: 

Ki melyik szerepben érezte magát komfortosabban? Miért? Mi volt a legnehezebb? Ha összebeszélhettek volna előtte az mit változtatott volna? 

Ha felmerül el lehet vinni a beszélgetést a testi fogyatékossággal élők mindennapjai felé. Milyen nehézségeik lehetnek egy átlagos nap során stb.