Játékok

Mindenki terpeszbe körbe áll. A lábak össze kell, hogy érjenek. Mindenki a saját kezeti használhatja, hogy a lábai álltal alkotott kaput, védni tudja és támadásba lenülni. A labda a körön belül fog menni kézről kézre, aki hozzá tud érni. Ha a lábad között beengedted a labdát akkor golt kaptál és kiestél. A cél az, hogy minnél jobban védjed a saját kapudat. Ha kiesik a labda a körből akkor újra kezdődik. A baldát kézbe venni tilos. Ha a labda megpattant akkor nem ér pasznak vagy golnak ha ilyen esetbe kapot valaki egy labdát.

Beküldte - Szénás Zalán

A játékosok körben állnak, mindenki terpeszállásban, úgy, hogy a cipőjük összeérjen. A csoportvezető kívülről bedob a körbe egy labdát, illetve valakinek a lába között átgurítja. A körben állók pedig előrehajtott törzzsel igyekeznek a labdát a kezükkel valaki másnak a lába között a körön kívülre juttatni, viszont a sajátjukat eszeveszetten védeni. Akinek a labda átgurul a lába között, az kiesett, s a kört egyre szűkebbre vonják. Az a két játékos győz, aki utoljára marad a körben. Persze, a terpeszállást minden játékosnak egyforma nagyra kell vennie, s azt mindvégig meg is kell tartani. Vigyázzunk, hogy a labda mindig csak guruljon. Lábakat összehúzni, behajlítani, leguggolni tilos. Lehet olyan szabállyal is játszani, hogy a labdát nem szabad megfogni, hanem csak ütni vagy lökni. Arra is ügyelni kell, hogy ne pattanjon magasra.

Beküldő: 24/BC STVK (Bárány Zoltán (792.), Bíró Laura (811.) , Formanek Dénes (432.), Marxer Cseke (133.))

Körbeállunk úgy, hogy a játékosok terpeszben állnak és csak a lábfejük ér össze. A játékvezető elindítja gurítva a labdát a földön valakinek a lába közé, aki megpróbálja kivédeni a két kezével. Ha sikerül, akkor tovább gurítja a labdát. 

Nem magyar gyerekkel akár szótanuláshoz is szuper játék. Úgy lehet vele szavakat tanítani, hogy mondasz egy szót, amit meg akartok tanulni, és aki felé gurítod a labdát, annak utánad kell mondania.

Minden játékos ráí­rja egy darab papí­rra a nevét. A papí­rokat összehajtják, összekeverik, és újra kiosztják. Ha valaki véletlenül a saját nevét húzza, akkor újra megkeverik a cédulákat. A kapott név alá a játékosok rövid, de csí­pős jellemrajzot í­rnak. őszintén, de nem gorombán megí­rják, hogy mit találnak jónak, és mit hibáztatnak az illetőben. A jellemzéseket a játékvezető összegyűjti, és egymás után felolvassa. De a neveket először ne mondja meg, sőt a szöveg felolvasása után megkérdezi a társaság tagjaitól, hogy ki ismert magára, ki vállalja el a jellemzést. Lehet, hogy senki sem jelentkezik,de lehet hogy többen is hajlandók elfogadni sajátjuknak a portrét Másra nem lehet szavazni, mindenki csak a maga nevében szólhat. Mikor a vélemények elhangzottak, a vezető felolvassa a papí­ron levő nevet. A jellemzés í­rója és a jellemzett egyszerre vizsgázik itt. A papí­rt a vezető nem adja ki a kezéből, nehogy az í­rást megismerve megnehezteljenek egymásra a játékosok. Aki a közvélemény szerint találó jellemrajzra nem ismer rá, vagy éppen tiltakozni kezd ellene, annak érdemes lehet segítséget nyújtani az önismerete elmélyítésében.

A gyerekek kisautók lesznek. A vezető lesz a jelzőlámpa. Amikor a lámpa zöldet mutat a kisautók szabadon közlekedhetnek, amikor az sárgára vált elkezdenek guggolni, addig amig a lámpa nem vált. Amikor a lámpa pirosra vált, egy helyben kell ugrálni. Azok a kisautók, akik összeütköznek, azokat kivonjuk a forgalomból.

Beküldte - Balla Stefi

Körbeállunk és kiválasztunk egy embert. Vele fogunk énekelni egy dalocskát, miközben egy labda fog körbe járni kézről kézre. Úgy ér véget a dal, hogy “mert” és erre a szóra még tovább lehet egy emberrel adni a labdát. Akinél véget ér a dalocska, annak kell a kiválasztott illetőről egy belső tulajdonságot mondania (pl. kedves, jószívű, önzetlen). Ha ez megvolt, akkor a kiválasztott személy melletti ember lesz a következő, akiről az ének szól és így megyünk tovább körbe. 

Dal: Ez a(z) XY (kiválasztott ember  neve) jófej labda, ez az XY jófej labda, mert…

A játék elején mindenki kap negy kártyát, amit nem nézhet meg, és képpel lefelé fordítva kell elhelyezni két sorba (2-2 egy sorban). A felénk közelebb lévő két kártyát megnézheti mindenki, de csak a sajátját.

Ezek után sorban mindenki húz egy-egy kártyát, és végrehajtja akcióit.

• Ász-6: nincs extra, csak kicserélni lehet
• 7-8: egy saját kártya megnézése
• 9-10: egy másik játékos kártyájának megnézése
• Bubi és Dáma: kicserélhetjük egy kártyánkat mással látatlanban
• Király: megnézhetjük egyik kártyánkat, illetve másnak is az egyik kártyáját és eldönthetjük, hogy szeretnénk-e vele cserélni

A játék célja az, hogy a kör végén nekünk legyen a legkevesebb pontunk, ezért úgy kell cserélgetnünk, hogy jobban járjunk. Miután kihúztunk egy kártyát, vagy kijátszuk az akcióját, vagy dobjuk, vagy kicseréljük az egyik kártyánkkal. Az összes kártya annyi pontot ér, amekkora a száma, a bubi 11-et, a dám 12-t, a fekete király 40 pontot, a piros pedig -1-et ér. A kör akkor ér véget, mikor valaki bemondja a lépése után, hogy kabut. Ezek utan még mindenki jön egyszer, de ő már nem.

Több kört is játszunk, és vezethessünk egy papíron a pontokat. Ha valaki kabutot mond, alapvetően úgy érzi, hogy nyerni fog, így ha valakinek annyi oontja van, mint neki vagy kevesebb, akkor ő hússzal több pontot kap.

Kijelölünk (úgy, hogy a többiek nem látják) egy kacsintót, illetve egy pandúrt, akinek le kell lepleznie a gyilkost. A pandúr a kör közepében áll, a kacsintó a körben. A csoporttagok körben állnak. Akire a gyilkos rákacsint, leül a földre, és semmiféle módon nem jelezheti a többieknek, hogy ki volt a kacsintó. A pandúr célja, hogy leleplezze a kacsintót. A  kacsintóé pedig az, hogy úgy kacsintson le minél több embert, hogy nem bukik le.

Amikor leleplezik a kacsintót vagy már csak egy marad állva közülük, újból kezdődik a játék.

Beküldő: 24/BC STVK (Bárány Zoltán (792.), Bíró Laura (811.) , Formanek Dénes (432.), Marxer Cseke (133.))

A kör közepén bekötött szemmel áll egy játékos. Rámutat egy játékosra a körből, akinek annyiszor kell kimondania a “kakukk” szót, ahány éves. Bármilyen hangon kimondhatja a kakukk szót, ettől lesz viccesebb és nehezebb a játék. Ha bekötött szemű játékos kitalálja, hogy ki az, akkor helyet cserélnek és folytatódik a játék.

Körben ülünk. Az első játékos dob két dobókockával, úgy, hogy a többi játékos ne lássa mit dobott. (Egy pohár segítségével dobunk és azzal el is eltakarja) Ezután megmondja a második játékosnak, hogy mennyi a két kocka összege (Pl. 7). A második ugyanennyit, vagy ennél csak nagyobbat dobhat. Megint nem látja senki a dobás eredményét. A harmadik játékoshoz fordul és megmondja neki, hogy mennyit dobott. Nem mondhat hétnél kisebb számot már, szóval hazudnia kell, ha ennél kisebbet dobott. Pl: azt mondja 11et dobott. A harmadik játékos ilyenkor eldönti, hogy elhiszi-e, hogy ennyit dobott vagy nem. Ha elhiszi, akkor megy tovább a játék, ha nem hiszi el akkor felfedi a második játékos, hogy mit dobott. Ilyenkor két lehetőség van. Az egyik, hogy igazat mondott a második, szóval kiesik a harmadik játékos. A másik, hogy tényleg hazudott a második játékos, ilyenkor ő esik ki. 

Párba állítjuk a gyerekeket, akik megfogják egymás kezét, így lesznek egy karaván. A karavánok futva üldözik a többi karavánt, és ha sikerül egyet megfogni, kő-papír-ollózik a tagjaival (minden tagnak kell kő-papír-ollóznia, kivéve, ha az egyik csapat kisebb mint a másik). Aki veszít, átáll a másik csapatba, és már velük fut tovább. A cél minél több emberből álló karavánt építeni.

Körbe állunk, mutatóujjunk a ,,kardunk”, vízszintesen felfelé tartott tenyerünk a ,,pajzsunk”. A játék kezdetén kardunkat a mellettünk álló résztvevő pajzsára helyezzük, és a játékvezető ,,MOST” felkiáltására igyekszünk felkapni, miközben társunk kardját ,,pajzsunkkal” (tenyerünkkel) megszorítjuk.

Beküldte - Úri Szűcs Réka