Játékok

2 csapat, egymásnak háttal ül/áll egy sorban, majd mindenki megfogja a mellette lévő kezét. A sorok végén elhelyezünk egy kendőt. A sor elején a játékvezető folyamatosan egy pénzérmét az első 2 játékosnak, a többiek nem leshetnek. Ha „fejet” mutat a pénzérme, akkor el kell kezdeniük a mellettük ülőknek a kezét szorítani, majd amelyik csapat utolsó tagja is megkapta a kézszorítást el lehet rabolni a kendőt.

A csoport két csapatra oszlik, melyek egymással szemben, az asztal két oldalán ülnek. (Asztal helyett lehet parkettán is játszani. Ez esetben pályaszegélyeket meg kell jelölni.) Szükség van egy semleges játékvezetőre is. A játékvezető kezdi, az asztal közepén végiggurít egy labdát. A két csapat két oldalról elkezdi fújni a labdát az ellenoldal felé. Amelyik csapat térfelén legurul az asztalról a labda, az gólt kapott, ekkor a másik csapat pontot kap. A játékot az a csapat nyeri, amelyik több pontot szerez. A székről felállva, az asztalra ráhajolni nem szabad, ezért „szabad fújás” jár. Korner és taccsra, azonkívül szájjal való érintésre a futball játékszabályai érvényesek. 

Beküldő: 24/BC STVK (Bárány Zoltán (792.), Bíró Laura (811.) , Formanek Dénes (432.), Marxer Cseke (133.))

Mindenkinél van egy piros, egy zöld, és egy bézs színű kis zászló (vagy lehet kis papír is, de zászlóval látványosabb😊).

Állításokat, tulajdonságokat olvasunk fel, a jövendőbelivel kapcsolatban (csatolmányban találhatóak ötletek). Az állítások után, kis gondolkozási időt követően mindenki felmutatja a kis zászlóját. 

A jelentések: piros zászló: ellenszenves tulajdonság/ nem szeretné, ha igaz lenne a jövendőbelijére; zöld zászló: szimpatikus tulajdonság/ jó lenne, ha igaz lenne a jövendőbelire; bézs zászló: semleges tulajdonság/ nem tulajdonít neki jelentőséget.

Jó eszköz arra, hogy a többiek előtt felvállalják, hogy mit keresnek egy emberben, és tudatosítsák az értékrendjüket.

Kis csoportokra osztjuk a társaságot, mindegyik csoport különböző szerepeket kap: óvodás, vak, öreg, festő és politikus. Mindenki beleképzeli magát szerepébe, és az ő szemével próbálja nézni a következő dolgokat: piros, este és ünnep. A csoportok kapnak megbeszélési időt, majd megosztják egymással, hogy a szerepük szemével mi látnak a dolgokba. Majd lehet szerepeket cserélni, más szerepeket, szavakat kitalálni.

Kimegy mindenki, csak egy ember marad bent a szobában a játékvezetővel, aki elmesél egy történetet. (Átadhatja leírva is, de szóban is elmondhatja.) Behívnak egy másik embert, akinek az első bent maradt eljátssza a mesét, utána még valaki bejön, annak a második mutogatja el és így tovább. A utolsónak a végén el kell mesélnie, hogy mi volt az eredeti történet. 

Beküldő: 24/BC STVK (Bárány Zoltán (792.), Bíró Laura (811.) , Formanek Dénes (432.), Marxer Cseke (133.))

Egy történetet súgunk fülről fülre, kíváncsian várva, mi marad a végére a történetből.

A történet hossza, összetettsége a korosztálytól és az értelmi képességektől függ.

Kisiskolásoknál jellemzően rövid, egyértelmű, pár mondatos mese jellegű sztori.

Felsősöknél bármilyen hosszú, bármilyen téma működik.

Érdemes a kulcsszavakat előre bejelölni, amik elhangzása után pontot kap a csapat.

A poharakat szétszórjuk egy asztallapon, akár fel is borogathatjuk őket. A befőttes gumira annyi spárgát kötünk, ahány játékos van. Ezeknél fogva tudják a játékosok szétfeszíteni a gumit, és azzal a poharakat megfogni. A feladatuk az, hogy egy erre kijelölt helyen piramist építsenek a poharakból (vagy bármilyen tornyot).

A gyerekeket csapatokra bontjuk, ha őrsileg játszuk akkor mindenki egy csapatba kerül. A csapatok tagjai beállnak egymás mellé. Lehetőleg mindenki rövid ujjú pólóban legyen. Feladat az, hogy a spárgára “felfűzzék magukat”, úgy, hogy a spárgát végig vezetik mindenki pólóján. (Egyik ujjon be, végig a hát mögött, másikon ki.) A csapat minden tagjának felfűzve kell lennie. Az a csapat nyer, akinek ez elsőre sikerül.

A társaságot csapatokba osztjuk, és a csapatokat egymástól legalább 2 m távolságra felállítjuk egy vonal mögé. A vonaltól kb. 10 m-re kihelyezünk a csapatokkal szemben egy-egy tárgyat (pulóvert, táskát, stb). Rajtjelre az első emberek kirohannak a csapatukkal szemben lévő tárgyig, itt az égre nézve 5-10 (ha jól bírják, akár 15) fordulatot kell megtennie, majd vissza kell szaladnia a csapatához. Ha visszaért, indul a következő. Az a csapat nyer, amelyik előbb körbeér. Mókás látvány, ahogy a szédültek egyenesen próbálnak futni.
Sorverseny-elemnek is kiváló!

Beküldő: 24/BC STVK (Bárány Zoltán (792.), Bíró Laura (811.) , Formanek Dénes (432.), Marxer Cseke (133.))

Egy körben állva mindenkinki fogja egymás kezét és kézszorítással kell levelet küldeni. ( Például Xy-tól indul a levél, így ő hangosan mondja kinek küldi.) A középen állónak meg figyelnie kell, hol tart a levél, mert nem tudja melyik irányba indították el. Lényeg, hogy úgy küldjük a levelet, hogy a középen álló ne vegye észre.

A játék a szerepek kiosztásával kezdődik. Amennyien játszanak annyi cetlire írunk rá szerepeket. A játékban egy bírónak kell lennie minimum, de lehet több is a létszám méretétől függően. Pro és Kontra vitázók lesznek még, akiknek egymást kell legyőzniük vitában, az eredményről a bíró fog dönteni a végén. A bíró felolvassa a tételmondatot és onnantól a felkészülésre 5 percet kapnak, ahol megbeszélhetik a csapat tagjaival, ki milyen témát fog felhozni az ő javukra.

Mindegyik vitázó személynek 3 perce lesz szólalásra.

Mindig a Pro csapat kezd és a végén egy Kontra vitázó lesz az utolsó személy.

A bíró folyamatosan jegyzeteli az érveket, és a végén 3 percet kap eldönteni, hogy melyik csapat érvelt jobban.

Példa tételmondatok:

-   A hűséges alkalmazott jobb, mint a jól teljesítő.

-   „Az alma nem esik messze a fájától”.

-   Húst enni bűn.

-   A cserkészet nagy hatással van a világra. 

sd