Dalok, népdalok

Hajnalcsillag szépen ragyog 

Én még ebben a helyben vagyok. 

Jaj Istenem, hogy szégyellem 

Hogy reggel kell nékem hazamennem. 

De én aztot megteszem, haza megyek, s lefekszem

S ki aluszom magamat szép csendesen. 

Tegnap es ma mentem haza, 

Ma es holnap megyek haza. 

Jaj Istenem, hogy szégyellem, 

Hogy reggel kell nékem hazamennem. 

De a szégyent félre teszem, reggel es haza kell mennem, 

S kialuszom magamat szép csendesen. 

Ha az úton kettő megáll 

Ingem beszél, ingem csudál. 

Ne csudálkozz nézd meg magad 

Véled es a nagy Úristen szabad. 

Eridj haza, s feküdj le, rálépek a füledre, ha kell mind a kettőre.

Hajtsd ki rózsám az ökröket,

Legeltesd meg szegényeket.

Szénafűre ne hajtsd őket,

Mer' elveszik a szűrödet,

Ha elveszik a szűrödet,

Mivel takarsz bé engemet.

Van nékem egy cifra subám,

Bétakarlak édes rózsám.

Azt mondja a kakukkmadár,

Nem sokáig élek én már.

Sírba visszen a búbánat,

Meghalok rózsám utánad.

Ha kivisznek az udvarra,

Borulj le a koporsómra,

Ejtsél reá egypár könnyet,

Talán megérdemled tőled.

Hallod-e te szelídecske,

leány vagy-e, vagy menyecske.

Nem vagyok én szelidecske, 

sem leány, de sem  menyecske. 

Mert én kerti virág vagyok, 

a harmatért majd’  meghalok.

Mert én kerti virág vagyok, 

a harmatért majd’  meghalok.

Ha te virág vagy a kertbe, 

én meg harmat vagyok benne. 

Este a virágra szállok, 

reggelik rajta úszkálok.

 Hozd fel Isten azt a napot, 

hogy süsse fel a harmatot. 

A füvekről a harmatot, 

a szívemről a bánatot. 

Kinek nincs kedve itt lakni, 

menjen mennyországba lakni.

 Építsen az égre házat, 

ott nem éri semmi bánat.

Építsen az ég szélére, 

ott nem éri semmiféle. 

Építsen az égre házat, 

ott nem éri semmi bánat.

Happ! Subám gallérja,

túróval van gombolva.

szalonnával bévölve,

kendnek is jut belőle.

Sárga korompér leves,

Engem biza ne nevess!

Mert ha engem nevetö'l,

Megtudja a szeretőm!

Ez a lábam, ez ez ez,

Jobban járja, mint emez.

Balog lábam ne hibázz,

Mert a jobbik meggyaláz!

Haragszik a Nap a Holdra 

A Hold is a csillagokra.

Csillagok a fekete felhőkre,

én a régi szeretőmre.

Kibékült a Nap a Holddal

a Hold is a csillagokkal.

Csillagok a fekete felhőkkel,

s én a régi szeretőmmel.

Árok-árok, de mily árok

nem gondoltam, hogy így járok.

Belé estem, benne vagyok,

a szerelem rabja vagyok.

Haragszom az olyan szóra csuhajja, 

Mi az öregasszonyt is megszólja csuhajja.

Mert az öregasszony kincses láda, 

Benne van a falu tudománya. 

Haragszom az olyan szóra csuhajja, 

Mi az öregembert is megszólja csuhajja. 

Mert az öregember kincsesbánya, 

Dirmeg-dörmög a dolmánya. 

Haragszom az olyan szóra csuhajja, 

Mi az legényeket is megszólja csuhajja, 

Mert a legény, mint a szamár, 

Minden kiskapuba megáll. 

Haragszom az olyan szóra csuhajja, 

Mi a leányokat is megszólja csuhajja. 

Mert a leány arany csillag,

Garádicson illeg-ballag.

Haragszom az olyan szóra csuhajja, 

Mi a menyecskéket is megszólja csuhajja. 

Mert a menyecske zsíros bögre,

Elszalad a kutya véle. 

Volt szeretőm öt is hat is csuhajja, 

De jó lenne most egy vak is csuhajja. 

Nem becsültem meg a hatot,

Megbecsülném most a vakot csuhajja. 
 

Haragusznak a battai gazdák,

Ellopták az ercsiek a hajmát.

Megállj, bíró, megállj, nemsokára

Tied lesz a vöröshagyma szára!

Béresből lett a battai bíró,

A két szemét vájja ki a holló!

Az új bíró csak annyival jobb lett,

Hogy az adó száz Forinttal több lett.

Hármat tojott a fekete kánya, 

Engem szeret a kend barna lánya.

//:Kikityembe, kukutyomba,

Gyere rózsám a kocsimba.://

Nem megyek én a kend kocsijába,

Nem kell nékem a kend barna lánya.

//: Kikityembe, kukutyomba,

Gyere rózsám a kocsimba.://

Akármilyen szegény legény vagyok,

A kend lánya szeretője vagyok.

//: Kukutyin mellett halásztam,

A rózsámmal, vele háltam.://

Három levele vagyon, három levele vagyon, az epernek.

Három szeretője van, három szeretője van, egy legénynek.

/:Három közül három közül, egy az igaz egy az igaz, hív szerető.

Azt az egyet áldja meg, a másik kettőt, verje meg a teremtő!:/

/:Három közül három közül, csak egy az igaz egy az igaz, hív szerető.

Azt az egyet áldja meg, a másik kettőt, verje meg a teremtő!:/

Három piros kendőt veszek,

Ha felveszem, piros leszek, ájna...

Piros leszek, mint a rózsa,

Rám illik a babám csókja, ájna...

Három fehér kendőt veszek,

Ha felveszem, fehér leszek, ájna...

Fehér leszek, mint a hattyú,

Nem ölel meg minden fattyú, ájna…

Három tányér bárányhús

Sádáj dá dáj dá dá dá

Úgy megváglak, hogy elájulsz

Sádáj dá dá dá dá dá dá

Három tányér piros alma

Sádáj dá dáj dá dá dá

Olyat bőgtél mint egy marha

Sádáj dá dá dá dá dá dá

Mikor uram itthon van

Sádáj dá dáj dá dá dá dá

Ablakomban tövis van

Sádáj dá dá dá dá dá dá

Mikor uram itthon nincs

Sádáj dá dáj dá dá dá

Ablakomban semmi nincs

Sádáj dá dá dá dá dá dá

Mikor uram nincs itthon

Sádáj dá dáj dá dá dá

Ablakomban virág van

Sádáj dá dá dá dá dá dá

nem tőrődjünk semmivel

Sádáj dá dáj dá dá dá

mulassunk mi jó kedvvel

Sádáj dá dá dá dá dá dá

Haza is kéne már menni, 

Vajon mit fognak gondolni.

//:Sötét az ég alja,

Babám, kísérj el haza,

Megszolgálom néked valaha.://

A mezei kis pacsirta

Mind a két szemét kisírta.

//:Sírok én magam is,

Sír az én galambom is,

Lehajlik értünk még az ág is.://

Valamennyi gácsér, ruca

Mind kunkori annak tolla.

//:Valamennyi magyar lány,

Piros pántlika haján,

Szeret is az engem igazán.://