Lóra csikós, lóra, nem a csárda felé,
elszaladt a ménes Lengyelország felé.
Elejbe, elejbe, a csikó elejbe,
mert be talál menni a babám kertjébe.
Lóra csikós, lóra, elszaladt a ménes,
csak egyedül maradt a pányván a deres.
Számolj, bojtár, számolj, a kötőfékszárral,
majd én is számolok a fias kancával.
Kiszáradt a tóból mind a sár, mind a víz,
a szegény barom is csak a gulyásra néz.
Istenem, Teremtőm, adjál egy szép esőt,
a szegény baromnak jó legelő mezőt!
Meguntam, megvallom, e világon élni,
ezt a kevés időt búval eltölteni.
Búnevelő idő, ködnevelő felhő,
jaj, de megemésztett ez a pár esztendő!
