Dalok, népdalok

Sej a tari réten

Piros barna kislány.

Arra megy egy piros barna legény,

Leveszi kalapját.

Mit csinálsz, te kislány,

Piros barna kislány?

Látod, hogy e víg tari nagy réten a

Szénát gyűjtögetem.

Nem való az néked,

Piros barna kislány,

Neked csak egy híves szoba kellene,

Kibe varrogatnál.

Sej rozmaring, rozmaring, leszakadt rólam az ing

Van már nékem kedvesem, Ki megvarrja az ingem.

Hej, rezeda, rezeda, karcsú a lány dereka.

Ha karcsú is, illeti, karcsú legény öleli.

Hej, kendermag, kendermag, jaj de büszke legény vagy.

Mit ér a büszkeséged, ha nincs szép feleséged.

Sej, gyöngyvirág, gyöngyvirág, lányoké a mennyország,

Magas a csipkebokor, legényeké a pokol.

Sej, Galgahévíz közepébe van egy fa;

Reászállott már a béke galambja.

Békegalamb, tőled csak azt kívánom:

Sej, békét hirdess az egész nagy világon!

Sej, lányok, lányok, gyöngyvirágot szedjetek,

Gyöngyvirágból gyöngykoszorút kössetek;

Tegyétek a békegalamb szárnyára,

Sej, hadd vigye el az egész nagy világra!

Sok leánynak fölkötik a koszorút

De nem tudja örömöt-e vagy a bút

Sok leányra rászolgál a szerencse

Soknak pedig szomorú az élete

Van én nékem egy gyönyörű virágom

Megtartjuk a lakodalmat a nyáron

Lesz belőlünk jövő ősszel olyan pár

Amilyen még nem ment végig az utcán

A leány sem lehet mindig viola

Menyecskének is kell lenni valaha

Menyecskének szépen beszél az ura

De mégis jobb ha a legény csókolja

Barna legény szemöldöke összeér,

Két orcája olyan, mint a piros vér,

Én is azért kezdögettem szeretni,

Szeretője lögyön neki valaki.

Sok számos esztendőket vígan megélhess. 

Napjaidat számlálni ne légyen terhes.

Az ég harmatja szívedet újítsa,

Áldások árja házad elborítsa.

Tenéked minden öröm holtig adassék.

Amellett semmi bánat ne barátkozzék.

Légyen életednek virága mind kinyílt,

Szíved ne szenvedjen semmi sebes nyílt.

Míglen az egek várát nyilván szemlélhesd.

Ott aztán az életet jobbal cserélhesd.

Az Úr a boldog életben részt adjon,

A szentek serge közükbe fogadjon.

Sűrűn vettem a kenderem, 

Gyéren termett rajta

Nem kell nékem a kender,

Csak a pozdorjája.

Hess, légy, ne szállj rám,

Beteg vagyok én,

Adj egy csókot, édes rózsám, 

Meggyógyulok én.

Pozdorjából tüzet rakok,

Megfűtözök rajta,

Az én babám gyócsgatyáját

Megszárítom rajta.

Hess légy, ne szállj rám,

Beteg vagyok én,

Csókolj meg, édes rózsám,

Meggyógyulok én.

Domokoson kéretének,

Oda nem adának

Egy dánfalvi csapnyesőnek

Odaloccsintának.

Hess légy, ne szállj rám,

Beteg vagyok én,

Csókolj meg, édes rózsám,

Meggyógyulok én.

Nem vagy legény Berci,

Nem mersz megcsókolni,

Pedig leány létemre

Tudok csókot adni.

Hess légy, ne szállj rám,

Beteg vagyok én,

Csókolj meg, édes rózsám,

Meggyógyulok én.

Süvegemen nemzeti szín rózsa, 

Ajkaimon a kedve babám csókja,

Ne félj babám, nem megyek világra 

Nemzetemnek vagyok katonája. 

Olyan marsra babám sem billentem, 

Hogy azt bántsam aki nem bánt engem, 

De szabadságért egy íznyi, 

Talpon állok mindhalálig vívni. 

Nem is adtam lelkem bérbe,

Négy krajcár úgyse sokat érne, 

Van nekem még öt-hat krajcárom,

Azt is, ha kell hazámnak ajánlom.

Felnyergelem szürke paripámat, 

Fegyveremre senki se tarthat számot, 

Senkié sem, igaz keresményem, 

Azt vegye hát el valaki tőlem.

Nem keresnek engemet kötéllel, 

Zászló alá magam csaptam én el,

Szülő hazám te szép Magyarország 

Hogy ne lennék holtig hozzád? 

ti so mi do ti la so fa mi mi 

mi ti ti so fa mi fa mi ti ti mi ti ti 

so fa mi fa mi ti do 

ti so mi do ti la so fa mi mi

Szakácsasszony, ejnye, ejnye, ejnye,

De szennyes a kötője eleje. 

Ref.: Mossa ki a kötője elejét, 

Úgy várja a megtisztelt vendégét. 

A Csepp utcán végestelen végig, 

Minden kiskapuban virág nyílik.

Ref.: Minden kis ajtóba de kettő, három, 

Csak az enyém hervadt el a nyáron.

Szánt a babám, csireg-csörög, sej-haj a járom, 

Szánt a babám a benedeki határon.

Száraz a föld, a hármas eke nem állja,

Szép a babám, Benedeken, sej-haj, nincs párja.

Mondtam babám, ne rakd meg a sej-haj, szekeret,

Feltöri a villanyél a kezedet.

Fábul van a villa nyele, nem másbul,

Feltöri a tenyeredet, sej-haj, csunyául.

Száraz tónak nedves partján döglött béka kuruttyol.

Hallgatja egy süket ember, ki a vízben lubickol.

Sej, haj, denevér, bennünk van a kutyavér.

Sej, haj, denevér, bennünk van a kutyavér.

Vak meglátja, hogy kiugrik, sánta utánaszalad,

kopasz ember haját tépi, a néma meg óbégat.

Sej, haj, denevér, biciklizik az egér.

Sej, haj, denevér, biciklizik az egér.

Száz forintnak ötven a fele,

Egye meg a fészkes fekete fene.

//:Nem lehet az ember fából,

Ki kell rúgni a hámfából.://

Még azt mondják, részeges vagyok,

Pedig csak a jó bort szeretem nagyon.

//:Megverem a csizmám szárát,

Csókolom a babám száját.://

Bakkecskének nagy szakálla van,

Az én anyósomnak nagy pofája van.

//:Rusnya állat mind a kettő,

Verje meg a jeges eső.://

Százados úr, sejhaj, százados úr, ha felül a lovára, 

Visszatekint, sejhaj, visszatekint az elfáradt bakára.

Ugye fiúk, szép élet a katonaélet,

Csak az a baj, sejhaj, csak az a baj, hogy nehéz a viselet.

Diófából, sejhaj, diófából nem csinálnak koporsót.

A bakának, sejhaj, a bakának nem írnak búcsúztatót.

Ágyúgolyó lesz annak a búcsúztatója,

Szőke kislány, sejhaj, barna kislány az ő megsiratója.

Főszakács úr, sejhaj, főszakács úr előveszi bicskáját,

Kiszámítja, sejhaj, kiszámítja szegény cserkész adagját.

Nincsen olyan kis kenyér e széles világon,

Mit főszakács úr, sejhaj, bicskájával mit kisebbre ne vágjon.