Szép szivárvány koszorúzza az eget,
Egészen kimutattad, hogy nem szeretsz.
Ha nem szeretsz nem tehetek én róla,
Nem lehetek sem tulipánt, sem rózsa.
Zavaros a Nyárád vize, nem tiszta,
Rávezettem fakó lovam nem issza.
Hogy is inná, mikor olyan zavaros,
Nem vagyok én véled babám szabados.
Két zsebkendőt adtam neked emlékbe,
Régi babám arról jussak eszedbe.
Ha elszakad a zsebkendő tudd meg azt,
Nem érek én sem több nyarat, sem tavaszt.
Életemben csak egyszer voltam boldog,
Akkor is a két szememből könny hullott.
Sírtam azér örömömben, hogy szeretsz,
Bánatimba, hogy az enyém nem lehetsz.
Úgy elmegyek, mint egy szegény vándorló,
Kinek az élete elveszni való.
Rászállnék egy zöld leveles bokorra,
Fészket raknék, hogy el ne felejts soha.
Édesanyám de szépen felneveltél,
Mikor engem két karodon rengettél.
Azt mondtad, hogy jó leszek katonának,
Rabja lettem széles e nagy világnak.
