Az oláhok, az oláhok facipőbe járnak,
Azok élik világukat, akik ketten hálnak.
Lám én szegény szolgalegény csak egyedül hálok,
Akármerre tapogatok, csak falat találok.
Mindenkinek van babája, csak még nekem nincsen.
Kinek kettő, kinek három, nekem senki sincsen.
Bár az Isten néha adna, hej de megbecsülném,
Kezit, lábát összekötném és a füstre tenném.