Adriai jeges tenger hányja-veti a hullámot,
Ez a csinos barna kislány szedi a virágot.
Szedjed csárdás kisangyalom, kössed bokrétába,
Így is-úgy is nemsokára kell a csákóm oldalára.
Még azt mondják a faluban, hogy én büszke legény vagyok,
Pedig én még falubeli szeretőt sem tartok.
Ha tartottam szép szeretőt, megszenvedtem érte,
Cudar világ, kutya világ soha ne hányd a szememre!
Mikor megyek hazafelé, sej a magam falujába,
Rövid szárú rámás csizmám elmerül a sárba.
Rövid szárú rámás csizmám elmerül a sárba,
Székvárosi büszke lányok máma láttok utoljára.
Ha a legényt besorozzák csákót tesznek a fejére,
Megesketik, hogy az ellent vágja-üti egyre.
Lénungot is kap a legény, hat vasat egy napra,
Nem elég a babájának képes levelező lapra.