Kimegyek a hegyre
Lenézek a völgybe
Ott látom a babám
Tiszta feketébe
Tiszta feketébe
Pohár a kezébe
Köszöntsd reám babám
Hadd igyak belőle
Mintsem rád köszöntném
Inkább elönteném
Tengernek a habját
Kalánnyal kimerném
Annak fenekéről
Drága gyöngyöt szednék,
Abból a babámnak
Gyöngykoszorút kötnék.
Kössed, rózsám, kössed,
Te csak mindig kössed,
Mer’ az én galambom
Nem leszel már többet