Úgy elmegyek, hirt sem halltok felőlem.
Párjavesztett kismadár lesz belőlem.
Leszállok egy zöld erdőbe zokogva,
Fészket rakok egy nefelejcs-bokorra
Addig megyek míg a szememmel látok,
Ameddig egy sűrű erdőt találok.
Sűrű erdő közepe lesz lakásom,
Édesanyám, arra kérem ne sírjon.
Azt mondja a kismadár a fiának:
Magos fára rakjon fészket magának.
Én is arra tanítom a babámat,
Ha nem szeret keressen mást magának.
Kiskoromban árvaságra jutottam,
Életemben de sok szomorkodtam.
Megtanultam hogy kell tűrni szenvedni,
Azt is tudom hogy kell szívből szeretni.