Bonchidai menyecskék ugrálnak, mint a kecskék,
Szeretőjük mindig más, az uruk csak ráadás.
Bonchidai híd alatt leány a legény alatt,
Azért feküdt alája, viszketett a bokája.
Bonchidai asszonyság vízért küldi az urát,
Míg az ura vízért jár, barna legény nála jár.
Viszik, viszik a szilvát, válogatják a javát,
Én is ettem belőle, szerelmes lettem tőle.
Bonchidai piacon almát árul egy asszony,
Lehajolt a kosárhoz és kilátszott a bokája.