Játékok

Menete: Kijelölünk a létszámhoz mérten fogókat, aztán elindítjuk a játékot. Ha valakit megfognak, akkor vigyázzba kell állnia, és jobb kezével tisztelegni. Őt feltudják szabadítani más játékosok, úgy, hogy kezet fognak vele, és a cserkész köszönéssel(„Jó munkát!”) köszönnek neki. 

Nagy játéktéren 2 csapatra osztjuk a társaságot. Mindkét csapatnak van egy bázisa a másik csapatéval szemben. A két csoportnak ugyanannyi csipesze van, amiket mind át kell csempésznie a másik csapat bázisára. Ha többszínű/fajtájú csipeszünk van, érdemes tisztázni a játék elején, hogy melyik szín/fajta melyik csapaté.

A csapatokban 2 szerep van: csempész és vámos (legyen rajtuk megkülönböztető jelzés). Ezt csak a saját bázison lehet megváltoztatni, és a vámos csak akkor aktiválódik, ha elért a játéktér közepére.

A csempészek feladata, hogy a ruhájukban/hajukban, bármilyen (NORMÁLIS) helyen elrejtsék magukon a csipeszeket, és átvigyék a másik csapat bázisára. A vámosok feladata, hogy elkapják a másik csapatbeli csempészeket, és 30 mp-en keresztül átkutassák őket (a csempész közben hangosan visszaszámol). Ha a vámos talál csipeszt, elveheti, és visszaviszi a másik csapat bázisára (tehát a csipesz eredeti, kiinduló helyére!). Ha nem talál, tovább engedi a csempészt.

Fontos, hogy egy csempész bármennyi csipeszt magával vihet, de járkálhat a pályán üres kézzel is! Lehet futni és lassan sétálni is, kinek mi a taktikája. Értelemszerűen egy éppen megvámolt csempésznek kell hagyni valamennyi előnyt, nem lehet rögtön elkapni.

Az a csapat nyer, aki adott idő alatt több csipeszt csempész át az ellenkező csapat bázisára.

A fogók lesznek a Dj-k és ha valakit megfognak, akkor elkezd bulizni.
Csak úgy lehet kiszabadítani, ha vele szembe állsz és 3 másodpercig táncolsz vele.
Addig játsszák, míg jól esik, vagy míg nem tudtak megfogni mindenkit a Dj-k.

Csapattagok száma X 10 db műanyag csipeszre lesz szükségünk. Minden játékos magára csíptet 10 darab egyforma színű csipeszt és egy lapra áll. A lapokat a teremben egymástól karnyújtásnyi távolságra, összevissza helyezzük el. A játékosok zenére foglalnak el egy-egy szigetet (ami nekik szimpatikus). Játékvezetőként elmondjuk, hogy itt mindenki hajótörött, egy-egy kis lakatlan szigeten. 

Mielőtt a hajóról elmenekültek volna, mindenki vitt magával valami túlélő holmit: van akinél víz van (kék csipeszek), van, akinél szárított hús (piros csipesz) van, akinél meleg ruha (rózsaszín csipesz), stb. 

A feladat az, hogy mindenki megmeneküljön, méghozzá úgy, hogy minden típusú túlélő felszerelésből beszerez egyet-egyet.

 Elmozdulni a szigetről nem szabad. A karokat kinyújtani szabad. Túlélő felszereléshez csak úgy lehet hozzájutni, ha a társaktól udvarolva, egy kis kedveskedéssel szerezzük meg az áhított felszerelést. Ha a felszerelés a vízbe esik, a cápa (játékvezető) elviszi, és a csapat nem teljesíti a feladatot (tehát dobálni nem érdemes). Adjunk a csapatnak egy percet a stratégia megbeszélésére és 5 percet a feladat teljesítésére! 

Mi várható? Kis káosz, ahogy mindenki lélekszakadva igyekszik beszerezni a felszerelést. A teljesítés csak úgy sikerülhet, ha a tagok segítenek, ,,postáskodnak” egymásnak, de erre maguktól kell rájönniük, mi NE áruljuk el!

Beküldte - Úri Szűcs Réka

Ebben a játékban a játékosok tetszőleges számú hajót alkotnak, úgy, hogy egymás vállát fogják, és csak a hajó (sor) végén álló személy nyithatja ki a szemét. Ez a személy a "kapitány", ő irányítja az előtte lévő embert, aki minden kapott jelet továbbít az ő előtte lévőnek, mígnem a legelső ember végre hajtja a kapott parancsot. 

 parancsok lehetnek: 
- Jobbra - jobb váll megszorításával
- Balra - Bal váll szorításával
- Sebesség fokozása - mindkét váll szorításával
- Tűz - az előtte lévő fejére csapásával (ilyenkor az első játékos kilép a sorból és előre kezd haladni)

Ha egy hajó oldalról eltalál egy másikat , mindenki aki a kapitánytól távolabbi oldalán volt a találatnak kiesik, és a hajónak nélkülük kell folytatni. Ha szemből ér találat egy hajót, akkor annak minden játékosa kiesik, és az egész elsüllyed. A játékot az a hajó nyeri meg, amelyik utoljára marad játékban.

A viszonylag kicsi területet (max 2 négyzetméter per fő) kijelöljük a bólyákkal. Minden játékos benn áll a pályán és bedobunk egy vagy több labdát létszámtól függően. Akit kidobnak az kiáll a pálya szélére és onnan szurkol. Visszajutni a pályára úgy lehet, hogy ha kidobják azt, aki kidobott. Ha kidobtak akkor lehet valamilyen feladatot csinálni, például tíz fekvőtámasz stb. A játékot megnyerni nagyon nehéz ezáltal inkább időhöz kötött.

A játékosok a legelsőről indulva a legutolsó szintre szeretnének eljutni. (Szintek: pl. tojás, csirke, krokodil, majom, szuperhős, cserkész) Mindenki tojásként indul, ezt mondogatják is, hogy “tojás, tojás”... + mutatják a jelüket (pl. krokodil csapkodja a kezeit, stb.), a továbbfejlődéshez egy azonos szintű élőlénnyel kell kőpapírollózniuk, s  a győztes továbbfejlődik. Mivel mindenki csak azonos szintűvel játszhat, ezért mindenből marad egy, (persze ez nem baj, hiszen a cél egy diverz ökoszisztéma ;)

Kitalálunk valamilyen evolúciós sort (nem kell, hogy igazi legyen), pl. tojás-csirke-krokodil-sárkány-szupermen. Mindegyikhez kitalálunk egy-egy jellemző mozdulatot, és mindenki mindenkivel kő-papír-ollót játszik. Minden körben a nyertes ugorhat egy evolúciós szintet. Az nyer, aki először eléri az evolúciós sor végét, pl.: szupermen lesz.

Kiváló játék, ha állatneveket szeretnénk tanítani, gyakoroltatni nem magyar gyerekeknek.

A játék leírása: A csoporttagokat 4-5 fős kiscsoportokra osztjuk. A csoportokkal közöljük, hogy az a feladat, hogy képzeljék el, hogy egy teljesen ismeretlen új helyre, mondjuk egy újonnan felfedezett bolygóra készülnek. A bolygón van víz, a földihez hasonló légkör, vannak állatok, növények. Ezer telepes indul meghódítani ezt az új világot és ők öten a képviselőik ennek az ezer embernek. Feladatuk, hogy megegyezzenek olyan törvényekben és szabályokban, amelyek szerint ezen a bolygón elképzelik az életet, amelyek szerint ezen a bolygón szeretnének együtt élni. A játékot megbeszélés követi, ahol minden csoport bemutatja a saját „Törvénykönyvét”, megbeszéljük, ki milyennek képzeli az”ideális” emberi társadalmat és miért.

Beküldte - Karacsi Gábor "Kara"

A játékosok székekkel körbe ülnek, egy szék pedig üresen marad, az azon ülő beáll középre. Az ő feladata, hogy leüljön középre. Ez a szék amire le akar ülni, az üres széktől balra ülőnek a széke. Aki rá is csap erre „Ez az én székem” felkiáltással. A tőle balra ülő következő játékos a megüresedett helyet szintén megszerzi. A harmadik játékos azonban csak rácsap, és megmondja, hogy „Ez a …(valamelyik nem középen álló játékos illetve nem önmaga). Akit szólított annak el kell foglalnia ezt a helyet. AZ ő megüresedett helyét pedig újra az attól balra ülőnek kell elfoglalni. Ha a középen álló a székre csapás vagy annak elfoglalása előtt le tud ülni, a késő játékosnak kell beállnia középre. 

Beküldte - Cseh Ábel

Van egy hunyó, aki kiáll a tér közepére, becsukja a szemét, kitárja a karjait a teste mellett és elkezd hangosan visszafelé számolni. A többi játékosnak meg kell érinteni a hunyó kezét, majd el kell bújniuk. Amikor véget ért a számolás a hunyó kinyitja a szemét és elkezdi keresni a játékosokat. A helyéről azonban nem mehet el, csupán úgy mozdulhat el, hogy az egyik lába, mindig az eredeti helyen marad. Ha valakit meglát kimondja a nevét, az illető pedig előbújik. Ha már senkit sem lát, akkor újra becsukja a szemét, kitárja a karjait és elkezd visszafelé számolni, de már csak …-tól. A játékosoknak most elő kell bújni, oda kell szaladni a hunyóhoz, meg kell érinteniük a kezét majd újra elbújni valahova. 

A játék egyre izgalmasabb, mert a hunyó egyre rövidebb ideig számol, így egyre kevesebb idő áll rendelkezésre búvóhelyet találni, ami azzal jár együtt, hogy egyre közelebb bújnak el a hunyóhoz. Izgalmas, mozgalmas játék.

Beküldte - Harkay Gabriella

ha szeretnéd megnézni, élőben hogyan is néz ki ez a játék, kattints a videó gombra, és a rövid videó végén láthatod a megvalósítást is

A játékhoz körben állunk. Egy valaki a kör közepén áll egy összecsavart újságpapírral (vagy nyakkendővel) a kezében. A vezető kezdi a játékot: mond egy nevet (a sajátján és a középen állóén kívül). A kör közepén állónak az említett gyerek fejére kell csapnia finoman az újságpapírral, azonban mielőtt odaérne, a megnevezett mondhat egy új nevet, és akkor már az ő fejére kell csapni. Ha a megszólított nem tud gyorsan egy másik nevet mondani, és lecsapják, akkor ő áll a kör közepére, és aki eddig volt bent, az leül a helyére, és mond egy nevet, így kezdődik előröl a játék. Bár a fejrecsapó eszköz olyan, ami nem tud komolyabb fájdalmat vagy sérüléseket okozni, azért vigyázzunk, nehogy durvulásba üssön át a játék.

Beküldte - Várdai Levente