Játékok

A játék kezdetén kijelöljük a játékteret, és a csapatok kórházait (jó távol egymástól). A résztvevőket két csapatba osztjuk, és mindkét csapat számára kijelölünk egy csapatvezetőt, akik majd a kórházakat felügyelik. A csapatok a vezetőikkel elvonulnak a saját kórházukhoz, ahol megtörténik a tagok beosztása. A csapat kijelöli királyát, majd minden tag kap egy számot 1-től 5-ig, melyet a csapatvezető filctollal felír a játékosok tenyerére, vagy kis cetlikre, és azt osztja ki.

A szerepek:

Király: őt el kell valahol rejteni, cél, hogy a másik csapat ne találja meg, és ne vigye el. A király csak sétálva közlekedhet, és csak akkor, ha egy 1-es számú mozgatja. Érdemes több embernek védenie őt. A rejtekhelyéről nem lehet elmozdítani a saját csapatbeli védőinek, akkor sem, ha látják, hogy az ellenfél közelít.

1-es: csak ők mozgathatják a királyt, csak sétálva.

2-5-ös: ők a „katonák”. Minél nagyobb a számuk, annál értékesebbek.

A csatolmányban van pár táblázat, hogy hogyan érdemes beosztani a csapatokat a számok szerint, és a résztvevők létszáma szerint.

A katonák a játék alatt a játéktéren közlekedhetnek, céljuk az ellenséges katonák lekapcsolása. Ezt a következőképpen tehetik meg: megfogják az ellenkező csapatbelit, és megmutatják egymásnak a számaikat. Ha az egyikük száma nagyobb mint a másiké, automatikusan legyőzte őt. Ha viszont egyforma a számuk, akkor kő-papír-ollóznak, és aki nyer, tovább mehet, a másiknak vissza kell mennie a saját csapata kórházához. A kórházban létszámtól függően X emberenként szabadulhatnak a legyőzött játékosok.

A játék célja, hogy a csapat a saját kórházába vigye az ellenfél királyát, és az ellenfelet megakadályozza saját királya elrablásában. Ha megtalálták a királyt, szólni kell egy 1-es játékosnak, és ő elkezdhet sétálni a királlyal. Az 1-es játékos eközben is támadható, ezért érdemes védeni közben. Ha megfogják a királyt szállító 1-es játékost és legyőzik, a királyt ott kell hagynia, ahol megfogták.

Amennyiben egy csapat beviszi az ellenfél királyát a saját kórházába, azonnal megnyeri a játékot, függetlenül attól, hogy hol van a saját királya.

Ha a kijelölt játékidő lejár, de egyik királyt sem vitték be a kórházba, a győztes az a csapat lesz, amelyik az ellenfél királyát közelebb tudta juttatni saját kórházához. 

A játékot párokban kell játszani. Ebben a játékban egymással szemben ülnek a párok és különböző érzelmeket mutatnak be felváltva, némán, arcuk, kezük, testük segítségével. A pár másik fele igyekszik ugyanazt, ugyanúgy csinálni. Egy-egy állókép után megbeszélik melyikük mire gondolt, a mutatott „kép” milyen érzelmet fejez ki. A játék zárásaként minden páros bemutathatja kedvenc „képét” a többieknek. A többiek feladata az, hogy megnevezze az adott érzelmet.

Az alábbi érzelmeket egy kalapba tesszük.
Érzelmek: boldog-szomorú-csalódott-büszke—izgatott-meglepett-ijedt-csodálkozó-összezavarodott-reményteli

A játéknak kétféle változata van:

1.     variáció:Azt kell megkeresni, hogy a játék pillanatában mennyire jellemző rátok egyesével az az érzés, amit húztatok. Lehet 1-től 10-es skálán is besorolni az érzelmeket, de használhatjátok a „kicsit” „nagyon” „egyáltalán nem” lehetőségeket is.

2.     variáció:  Keressetek olyan történeteket, emlékeket, amikor megtapasztaltátok a kártyán szereplő érzelmet. Ha ez már jól megy vagy kedvet éreztek hozzá, akkor ti is kitalálhattok történeteket az adott érzelemhez.

Az őrstagok körben ülnek. Minden őrstagnak egy-egy érzést, egy - egy emóciót, érzelmet kell életre keltenie, szavak nélkül, pusztán nem verbális jelzésekkel megjelenítenie. A többieknek kell kitalálnia, mi lenne az adott érzelem. A játék úgy is játszható, hogy a csoportvezető előre, cetlikre felír érzelmeket és minden csoporttag húz egyet, de úgyis, hogy mindenki keres magának egy olyan érzelmet, amit jellemzőnek érez az adott pillanatban saját magára 

Álljanak párba! A cetliken szereplő szavakat magyarázzák el egymásnak. Egy percenként váltanak szerepet. Amikor végigérnek a szavakon újra összeszedik és egy új kör kezdődik. Most egy-egy szóval írják le az adott érzelmet, majd egy újabb körben mimikával, mutogatással. 

Cetlikre írható érzelmek: szomorúság, öröm, düh, undor, ijedtség, kíváncsiság, meglepettség, félelem, büszkeség, lenézés, stb.

A játékosok a legelsőről indulva a legutolsó szintre szeretnének eljutni. (Szintek: pl. tojás, csirke, krokodil, majom, szuperhős, cserkész) Mindenki tojásként indul, ezt mondogatják is, hogy “tojás, tojás”... + mutatják a jelüket (pl. krokodil csapkodja a kezeit, stb.), a továbbfejlődéshez egy azonos szintű élőlénnyel kell kőpapírollózniuk, s  a győztes továbbfejlődik. Mivel mindenki csak azonos szintűvel játszhat, ezért mindenből marad egy, (persze ez nem baj, hiszen a cél egy diverz ökoszisztéma ;)

Kitalálunk valamilyen evolúciós sort (nem kell, hogy igazi legyen), pl. tojás-csirke-krokodil-sárkány-szupermen. Mindegyikhez kitalálunk egy-egy jellemző mozdulatot, és mindenki mindenkivel kő-papír-ollót játszik. Minden körben a nyertes ugorhat egy evolúciós szintet. Az nyer, aki először eléri az evolúciós sor végét, pl.: szupermen lesz.

Kiváló játék, ha állatneveket szeretnénk tanítani, gyakoroltatni nem magyar gyerekeknek.

Körben ülünk, egy szék üres, egy játékos áll középen és igyekszik leülni.

1. A széktől balra ülő rácsap a jobb kezével a székre „Ez az én helyem” ukránul (Це моє місце – Ce moje msszce) felkiáltással átül.

2. Ugyanezt teszi a megüresedett székre ismét rácsapó baloldali szomszéd.

A következő megüresedett szék baloldali szomszédja nem ül át, hanem, rámutat valakire és azt mondja: Ez a Peti helye! (Це місце Петрика - Ce msszce Petryka). Erre a megszólítottnak át kell ülnie a megüresedett székre és a játék folytatódik tovább az első lépéstől. Ha leül, akkor akinek nem jut szék, az lesz a következő középen álló.

Van egy hunyó, aki kiáll a tér közepére, becsukja a szemét, kitárja a karjait a teste mellett és elkezd hangosan visszafelé számolni. A többi játékosnak meg kell érinteni a hunyó kezét, majd el kell bújniuk. Amikor véget ért a számolás a hunyó kinyitja a szemét és elkezdi keresni a játékosokat. A helyéről azonban nem mehet el, csupán úgy mozdulhat el, hogy az egyik lába, mindig az eredeti helyen marad. Ha valakit meglát kimondja a nevét, az illető pedig előbújik. Ha már senkit sem lát, akkor újra becsukja a szemét, kitárja a karjait és elkezd visszafelé számolni, de már csak …-tól. A játékosoknak most elő kell bújni, oda kell szaladni a hunyóhoz, meg kell érinteniük a kezét majd újra elbújni valahova. 

A játék egyre izgalmasabb, mert a hunyó egyre rövidebb ideig számol, így egyre kevesebb idő áll rendelkezésre búvóhelyet találni, ami azzal jár együtt, hogy egyre közelebb bújnak el a hunyóhoz. Izgalmas, mozgalmas játék.

Beküldte - Harkay Gabriella

ha szeretnéd megnézni, élőben hogyan is néz ki ez a játék, kattints a videó gombra, és a rövid videó végén láthatod a megvalósítást is

A játékhoz körben állunk. Egy valaki a kör közepén áll egy összecsavart újságpapírral (vagy nyakkendővel) a kezében. A vezető kezdi a játékot: mond egy nevet (a sajátján és a középen állóén kívül). A kör közepén állónak az említett gyerek fejére kell csapnia finoman az újságpapírral, azonban mielőtt odaérne, a megnevezett mondhat egy új nevet, és akkor már az ő fejére kell csapni. Ha a megszólított nem tud gyorsan egy másik nevet mondani, és lecsapják, akkor ő áll a kör közepére, és aki eddig volt bent, az leül a helyére, és mond egy nevet, így kezdődik előröl a játék. Bár a fejrecsapó eszköz olyan, ami nem tud komolyabb fájdalmat vagy sérüléseket okozni, azért vigyázzunk, nehogy durvulásba üssön át a játék.

Beküldte - Várdai Levente

Egy embert kiválasztanak, neki kell majd a többiek kérdésére válaszolni, ám feleleteiben nem használhatja a "fekete", a "fehér", az "igen" vagy a "nem" szavakat (összetett szavakban sem, pl. nemcsak, nemdebár, igencsak, stb.). A kérdezők a "Fekete, fehér, igen, nem: mit vettél a pénzeden, ha adtam neked ... forintot?" kérdéssel kezdenek, erre a kiválasztott ember meghatároz valamit, amit vehetett volna. Innen láncszerűen folyik tovább a kérdezgetés, tehát a kérdéseknek a korábbi kérdésekre kell támaszkodniuk, de lehetőleg úgy, hogy a tabu szavak közül minél hamarabb kimondja valamelyiket a kérdezett. Ha kimondja bármelyiket, más ember kjön, míg végül az nyer, aki tovább kibírja a kérdezgetést a nélkül, hogy beletrafálna valamelyik szóba.

Keressünk egy könyvet, aminek a története érdekelni fogja a gyerekeket. Beszéljük meg, hogy pl. bekezdésenként cserélünk az olvasással. Minden gyerek és a vezető is olvasson egy-egy bekezdést, majd beszéljék meg, hogy mi volt a bekezdésben.  Nagyon jó olyan gyerekek számára, akik már tudnak olvasni, de még gyakorolniuk kell.