Játékok

A játékosok székekkel körbe ülnek, egy szék pedig üresen marad, az azon ülő beáll középre. Az ő feladata, hogy leüljön középre. Ez a szék amire le akar ülni, az üres széktől balra ülőnek a széke. Aki rá is csap erre „Ez az én székem” felkiáltással. A tőle balra ülő következő játékos a megüresedett helyet szintén megszerzi. A harmadik játékos azonban csak rácsap, és megmondja, hogy „Ez a …(valamelyik nem középen álló játékos illetve nem önmaga). Akit szólított annak el kell foglalnia ezt a helyet. AZ ő megüresedett helyét pedig újra az attól balra ülőnek kell elfoglalni. Ha a középen álló a székre csapás vagy annak elfoglalása előtt le tud ülni, a késő játékosnak kell beállnia középre. 

Beküldte - Cseh Ábel

Van egy hunyó, aki kiáll a tér közepére, becsukja a szemét, kitárja a karjait a teste mellett és elkezd hangosan visszafelé számolni. A többi játékosnak meg kell érinteni a hunyó kezét, majd el kell bújniuk. Amikor véget ért a számolás a hunyó kinyitja a szemét és elkezdi keresni a játékosokat. A helyéről azonban nem mehet el, csupán úgy mozdulhat el, hogy az egyik lába, mindig az eredeti helyen marad. Ha valakit meglát kimondja a nevét, az illető pedig előbújik. Ha már senkit sem lát, akkor újra becsukja a szemét, kitárja a karjait és elkezd visszafelé számolni, de már csak …-tól. A játékosoknak most elő kell bújni, oda kell szaladni a hunyóhoz, meg kell érinteniük a kezét majd újra elbújni valahova. 

A játék egyre izgalmasabb, mert a hunyó egyre rövidebb ideig számol, így egyre kevesebb idő áll rendelkezésre búvóhelyet találni, ami azzal jár együtt, hogy egyre közelebb bújnak el a hunyóhoz. Izgalmas, mozgalmas játék.

Beküldte - Harkay Gabriella

ha szeretnéd megnézni, élőben hogyan is néz ki ez a játék, kattints a videó gombra, és a rövid videó végén láthatod a megvalósítást is

A játékhoz körben állunk. Egy valaki a kör közepén áll egy összecsavart újságpapírral (vagy nyakkendővel) a kezében. A vezető kezdi a játékot: mond egy nevet (a sajátján és a középen állóén kívül). A kör közepén állónak az említett gyerek fejére kell csapnia finoman az újságpapírral, azonban mielőtt odaérne, a megnevezett mondhat egy új nevet, és akkor már az ő fejére kell csapni. Ha a megszólított nem tud gyorsan egy másik nevet mondani, és lecsapják, akkor ő áll a kör közepére, és aki eddig volt bent, az leül a helyére, és mond egy nevet, így kezdődik előröl a játék. Bár a fejrecsapó eszköz olyan, ami nem tud komolyabb fájdalmat vagy sérüléseket okozni, azért vigyázzunk, nehogy durvulásba üssön át a játék.

Beküldte - Várdai Levente

Egy embert kiválasztanak, neki kell majd a többiek kérdésére válaszolni, ám feleleteiben nem használhatja a "fekete", a "fehér", az "igen" vagy a "nem" szavakat (összetett szavakban sem, pl. nemcsak, nemdebár, igencsak, stb.). A kérdezők a "Fekete, fehér, igen, nem: mit vettél a pénzeden, ha adtam neked ... forintot?" kérdéssel kezdenek, erre a kiválasztott ember meghatároz valamit, amit vehetett volna. Innen láncszerűen folyik tovább a kérdezgetés, tehát a kérdéseknek a korábbi kérdésekre kell támaszkodniuk, de lehetőleg úgy, hogy a tabu szavak közül minél hamarabb kimondja valamelyiket a kérdezett. Ha kimondja bármelyiket, más ember kjön, míg végül az nyer, aki tovább kibírja a kérdezgetést a nélkül, hogy beletrafálna valamelyik szóba.

Párokat alkotunk, ebből a fogó és egy másik játékos kimarad. A párok egymással szemben állnak, felemelik a kezüket és összeillesztik a tenyerüket – ezek a fészkek. Ha kész ez az alapállás, a fogó elkezdheti kergetni a pár nélkül maradt gyereket, aki a párok között kanyarogva ügyesen menekülhet, de be is bújhat valamelyik fészekbe. Ilyenkor gyorsan meg kell fognia a vele szemben álló játékos két kezét, a háta mögött lévőt pedig kiszorítja a fészekből, így neki kell tovább szaladnia a fogó elől. Ha elkapnak valakit, a szerepek felcserélődnek: akit megfogtak, az lesz a fogó.

Beküldte - Úri Szűcs Réka

(ld: mellékeletek) Ezen dimenziók alapján kell rajzolni egy saját figurát, mindenki megmutogathatja és elmagyarázhatja.

Összeállította: 29/ABD STVK jelöltek - Kajtor Erzsébet (1001), Szigetvári Vilma (1106), Balogh Zita (1001), Bayer Zsuzsanna (439), Moré Johanna (1117), Linczenbold Kevin (1111), Berkes Nóra (1111), Weninger Martin (1111), Csanády Viola (1926), Bárczay-Baján Zsófia (929)

Szórakozás, minél több a játékos, annál jobb. A játékosok körben ülnek, a lehető legközelebb a földön. Az ülők összefonják a karjukat és a lábukat, így mintegy nagy "állkapcsot" alkotnak, amelyben ők a  fogak. A körön kívüli személy lesz a fogorvos. Az a feladata, hogy (szó szerint) minél több "fogat" húzzon ki. A kihúzott fog asszisztens lesz, és onnantól segít a fogorvosnak. A játék akkor ér véget, amikor az utolsó két "fog" elválik egymástól. A "fogak” közelebb kerülhetnek egymáshoz, ha az állkapocs eltörik.

A kezdő egy labdát dob valakinek és azt mondja, hogy viz, mire annak meg kell neveznie egy vizben élő állatot. Továbbadja a labdát és földet kiállt, mire földön élő állatot kell megnevezni. A játék mindenki fantáziáját beinditja és lehet nehezebb feladatokat is adni.

Beküldte - Balla Stefi

Egy ember előre összeszed vagy összeír konfliktussal párosított szituációkat, konfliktusos élethelyzeteket a mindennapokból. Egyesével végig veszitek a helyzeteket és elbeszélgettek róla, ki mit csinálna egyik vagy másik fél helyében. Beszéljétek meg mi lenne a legjobb megoldás a bonyodalom és összetűzés elkerülése érdekében. 

A játékosoknak előre megírt konfliktusokat kell eljátszani. Mindenki megkapja egy kis cetlin a szerepét, a hangulatát és hogy mit szeretne elérni. Minden szituációban van egy főszereplő, az ő cetlijét különböztessük meg (pl. írjuk más színnel), de  úgy, hogy a többiek ne tudhassák, hogy ki a főszereplő.

A játéknak 3 célja van:

1.       Belehelyezkedni a kapott szerepbe, hangulatba és képviselni az álláspontunkat.

2.       Eközben kitalálni a többi szereplő cetlijének tartalmát.

3.       A főszereplőnek megoldást kell találnia a konfliktusra.

Ha többen vagyunk, mint 5 fő, akkor mindenképp érdemes elfelezni a társaságot, hogy mindenki tudjon érvényesülni a színpadon.  Aki éppen nem szerepel, az néző lesz, neki is az a dolga, hogy kitalálja, mi áll a cetliken.

Minden játékos körben ül a saját székén. Mindenki megjegyzi, hogy melyik az ő széke, mert akkor nyer, ha ide visszajut a játék során. Mindenki a játék elején a francia kártya valamelyik színét kapja meg (tehát mindenki pikk, kőr, treff, vagy káró lesz). A játékvezető sorban csapja fel a lapokat a francia kártya pakliból. Amikor valaki a saját színét hallja, akkor eggyel jobbra ülhet, így tud visszajutni majd a saját helyére. Akkor is odébb kell menni egy székkel, ha valaki ül a széken, ilyenkor az ölébe kell ülni annak az embernek. Aki alul ül az akkor sem ülhet eggyel odébb, ha saját színét csapja fel a játékvezető. Így mindig csak a legfelül ülő ember tud odébb ülni. Ha jokert csap fel a játékvezető, akkor minden széken megfordul a sorrend. Aki legalul ült az kerül legfelülre. Akkor van vége a játéknak, ha valaki visszatért a helyére.

A játék menete:

A résztvevők körben ülnek, egy valaki áll a kör közepén. A középen álló embernek ki kell egészítenie az alap mondatot, egy olyan tulajdonsággal, ami rá jellemző. pl: Fusson az, aki tud kezén állni! Ekkor mindenki, akire igaz az állítás felpattan és keres magának egy másik helyet. A cél, hogy mindenki leüljön egy székre, de ez nyilván nem lehetséges mivel eggyel kevesebb a szék, mint a játékos, így megint marad valaki a kör közepén, ő folytatja egy másik állítással.

Másik variáció:

A középen álló itt valami olyat mond, amit már csinált, vagy amit még sosem csinált. pl: Fusson az, aki már evett rántott kovászosuborkát! Fusson az, aki még sosem síelt!