Módszertani játékok

A DUPLO egyes kockáira a korosztálynak megfelelő fogadalom/ígéret szövegét feldarabolva ráragasztjuk, majd a gyerekek feladata, hogy építsék össze a szövegnek megfelelően a kockákat. 

Hogy érdekesebb és logikusabb legyen, az alakzat, ami összeáll végül, lehet például egy piramis (háromszög).

Beküldte - Molnár Niki

A fogók neve a gyógyító, a futók neve pedig a sérültek. A játék elején kijelölünk 2 gyógyítót (fogót). Ők fogják kergetni a többieket, akik valamilyen sérüléssel futnak. (Törött láb, törött kéz, rándulás, vérző ujj). Ha elkapják őket, a gyógyítónak meg kell gyógyítani a sérültet (el is kell játszák), majd szerepet cserélnek. 

Az őrstagokat 2 csoportra bontjuk. A csoporttagok egymás kezét megfogják és leülnek egy sorban, úgy, hogy a két csoport egymásnak háttal ülve mindenki egy másik csoportba tartozó őrstárásának a hátához dől. Az egymásnak háttal ülő két sor első tagjához közel foglal helyet az őrsvezető, az utolsó gyerekektől pedig 30 cm-r leteszünk egy műanyag flakont. 

Az őrsvezető kezében papírokra fel vannak írva különböző eszközök, tárgyak, amik egy egynapos kirándulásra szükségesek, közéjük van keverve több olyan dolog is, amit nem viszünk kirándulásra. Egymás után felemeli a papírokat. Ha olyan dolog van rajta, amit viszünk a kirándulásra, akkor az első emberek megszorítják a társuk kezét, ő pedig tovább adja a szorítást, így a kézszorítás végig halad a soron az utolsó emberig, aki abban a pillanatban, amikor hozzáér a szorítás a másik, szabadon álló kezével elkapja a műanyag flakont. Amelyik csapat gyorsabb az kap egy pontot. Ha rossz tárgynál indul el a szorítás, akkor az mínusz pont annak a csapatnak, aki elkapja a flakont.

Előkészület: papírok a tárgyak, eszközök nevével, műanyag fél literes flakon

Beküldte - Harkay Gabriella

Csukott szemmel járkál mindenki a teremben.(Nem szabad beszélni a játék alatt!) A tér és a térben lévő személyek, tárgyak érzékelésére kell figyelnünk. A mellettünk elhaladókkal próbáljunk kapcsolatot teremteni, ez csak érintéssel, tapintással lehetséges. A játék után - már nyitott szemmel - próbáljuk meg rekonstruálni a történteket: hol jártunk, kivel találkoztunk a játék során!

Előkészületek: A feljelvényezett egyenruhát kirakjuk a szoba egyik felébe (ha nyitott helyen vagyunk akkor messzebb a többi egyenruhától). A másik 3 egyenruhát kirakjuk messzebb egymástól, (és az előbb említett egyenruhától) és melléjük készítjük a jelvényeket.

Az őrsöt 3 db 5 fős csapatra osztjuk. Minden csapatból kiválasztunk egy embert aki az egyenruhát fogja látni, még egyet, aki mutogatni fog és még egyet, aki vak lesz. Azt, aki láthatja az egyenruhát, odaállítjuk a feljelvényezett egyenruhához, neki az lesz a dolga hogy megnézze az egyenruhát és sorba a jelvényeket körül írja hogy hol találhatók (bármennyiszer megnézheti). Ezt a mutogató embernek kell elmondania, aki nem beszélhet csak elmutogathatja a következő 2 embernek, akiknek ki kell találniuk, és a vakot kell irányítaniuk úgy hogy ők nem érhetnek se az egyenruhához se a jelvényekhez. A vaknak, a megfelelő helyre kell tennie a jelvényeket a csapattársai vezetésével. Az a csapat nyer aki leghamarabb hibátlanul végez.

Előkészítés:

Az őrsvezető gyárt otthon egy paklit, kártyákat, amikre egyenruha van rajzolva, nyomtatni is lehet, úgy egyszerűbb. Egyszerűbb verziónál csak a három felvarró van rajta, a Hungária, a WOSM, és a csapatszám. Ezeket több féle variációban helyezi el az egyenruhákon, így mondjuk minden 5-ödik kártya helyes.

Játék:

Szétosztjuk a paklit egyenlően egymás között. Mindenki lefordítva tartja a saját pakliját a kezében, majd körben haladva csapunk középre egymás után. Az nyer, akinek elfogy a kártya a kezéből. Ha az egyenruha helyes, akkor rá kell csapni a kezünket, aki utoljára csap (akinek a keze van legfölül), az viszi a lerakott kártyákat, majd ő kezd. Ha valaki helytelen egyenruhára csap, szintén viszi a paklit (az első aki rácsapott). Ha valaki rácsap a paklira, de a soron következő ember megelőzi, és lecsapja a lapját, így emberünk rossz lapra csap, szintén viszi a paklit.

Párokat alkotunk. A párok egymás mellett állnak, de nem érhetnek egymáshoz. Kevés koncentrálás után - mindenféle külső jelzés nélkül - egyszerre kell elindulniuk, meghatározott számú lépést szinkronban megtenniük, majd megállniuk. Az indulásra nem beszélhetnek meg előre stratégiát, csak érzéseikre, gesztusaikra hagyatkozhatnak. Ha párosával már jól megy, játszhatják hárman, négyen is.

A kör közepén áll a csoport egyik tagja, aki belekezd egy lassú mozdulatsorba. A többieknek segíteniük kell őt, pl. ha felemeli a lábát, valaki azonnal alábújik, hogy ő felállhasson rá, stb. A főszereplő azt tesz, amit akar, de minden mozdulatot lassan végez, hogy a többieknek legyen idejük szándékai kitalálására és a segítő cselekvések végrehajtására.

Elnök titkár játék a cserkész hierarchia különböző rangjaival és beosztásaival (minél több beosztást használunk, annál nehezebb).

A játékosok körben ülnek. Kiválasztunk egy játékost, ő lesz az elnök. Az utána következő játékos a titkár, aztán a jegyző, majd sorra egyes, kettes stb. Az új menetet mindig az elnök kezdi, ő vezényli, hogy milyen gyors legyen a ritmus (ezt a ritmust hívás nélkül elkezdi, pár ütem után kezdi a hívást).

Egy ütem: a játékosok mindkét kézzel először a combjaikra csapnak, majd tapsolnak maguk előtt, azután pedig könyökbe hajlított karral először a jobb kezük hüvelykujjával a jobb válluk fölé böknek, végül pedig baloldalt is ugyanezt. Ez a mozdulatsor ismétlődik. Amikor a beszélő játékos a jobb hüvelykujját emeli a válla fölé, akkor mondja a játékban szereplő saját nevét (pl.: elnök, kettes, nyolcas stb.), a bal hüvelykujj fölemelésekor pedig annak a játékosnak a nevét, akit hívni szeretne. A megszólított játékos a combütés és taps során veszi a hívást és kitalálja, hogy kit szeretne majd hívni, és a jobb váll fölötti bökésnél mondja a saját, bal váll fölött pedig a következő hívott nevét. És így tovább. Aki nem ritmusban mondja, vagy elrontja, az a sor végére megy. Ilyenkor a sor feljebb tolódik. Például, ha a hármas játékos ront, akkor az elnök, titkár, jegyző, egyes, kettes marad a helyén, a négyes átül a hármas helyére és ő lesz a hármas, az ötös a négyes helyére és ő lesz az ötös, és így tovább. Nincs visszahívás (visszahívás = Azt a játékost, aki hívott, tilos visszahívni. Értsd: térd, taps, egyes, ötös; térd, taps, ötös, egyes). A visszahívás hibának minősül, ugyanúgy, mintha olyan számot hívnak, aminek nincs tulajdonosa. 

A játékban mindenki törekszik a magasabb helyek elérésére, legfőképp pedig az elnököt megbuktatni. Ezért gyakran támadják (hívják) a magasabb helyeket, de ugyanakkor érdemes elaltatni a főbb helyeken lévőket, hogy meglepje őket a hívás, ugyanis csak akkor fognak hibázni, ha nem számítanak rá.

Egy térképhasználatot és tájékozódást fejlesztő játék:
Az őrs minden tagja lepakolja a táskáit egy kupacba. Közösen rajzolnak egy nagy térképet a helyszínről. Ezután az őrs elmegy egy másik helyre az egyik vezetővel, ahonnan nem látszódnak a táskák. A másik vezető eközben széthordja és elrejti a táskákat, bejelölve őket a térképen. Amikor az őrs visszaérkezik, meglepődve tapasztalja, hogy eltűntek a táskák, csak egy térképet és egy tájolót találnak a kupac helyén. Ez alapján meg kell találniuk őket.

A csoport tagjai körben ülnek. A vezető elkezdi a játékot. Megszólít valakit, s ezzel egy időben valamilyen természetes mozdulattal meg is érinti. Ezután a többiek is csak így beszélhetnek: a megszólított máshoz fordul, mond neki valamit, és közben megérinti társát. A vezető hívja fel a figyelmet arra, hogy a szóbeli közlést erősítheti és gyengítheti is az érintés - a mozdulat - által közölt információ, annak jellegétől függően. Az elmondottak alapján játszhatunk úgy is, hogy az érintés erősítse, illetve gyengítse a szóbeli közlést (ellentétes tartalmúak legyenek).

A serdülők minden csoportjának szüksége van segítségre egy erős kör kialakításához. 

Ez igaz azokra a serdülőkre, akik újonnan érkeztek egy közösségbe, vagy most csatlakoztak egy programhoz, és most találkoznak először egymással, továbbá vonatkozik olyan serdülőkorúakból álló csoportokra is, akik már egy ideje részt vesznek közös tevékenységekben, de még nem volt lehetőségük megismerni egymást, ki építeni a bizalmat annak érdekében, hogy csapatként tudjanak együtt dolgozni.

Az erős, támogató kör kialakításának mások fontos lépése, hogy lehetővé tegyük a serdülőket érdeklő és foglalkoztató érzékeny témák nyílt megvitatását. Ugyanakkor meg kell védeni őket a lehetséges veszélyektől is. 

A foglalkozásvezetők talán néha kényelmetlenül érezhetik magukat azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, amelyeket a serdülők felvetnek, vagy nem tarthatják azokat helyénvalónak. Kövessük az alábbi lépéseket, hogy felkészítsük a vezetőt a serdülőkkel folytatott kihívást jelentő beszélgetések kezelésére annak érdekében, hogy a serdülő fiatalok pontos információkat kapjanak a számukra fontos témákról.