Játékok

Egy sapkába  belerakja az őrsvezető a lentebbi kéréseket. Minden őrstag húz az őrsgyűlés végén. A következő héten teljesíteniük kell a feladatot. 

Dicsérj meg valakit!

Köszönj meg valakinek valamit!

Tegyél jót valakivel!

Kérdezd meg valakitől, hogy hogyan van!

Beszélgess valakivel, akit kevésbé ismersz!

Őrsi vagy csapat portyákon, őrsgyűlések előtt is lehet húzni. 

Kivetítjük a képeket, mindenki mutathatja a számot, hogy mennyire érzi az adott dolognak magát, aztán elmondhatják, hogy miért. Ha sokan vannak, csak a szélsőséges számot mutatókat kérdezzük meg.

Összeállította: 29/ABD STVK jelöltek - Kajtor Erzsébet (1001), Szigetvári Vilma (1106), Balogh Zita (1001), Bayer Zsuzsanna (439), Moré Johanna (1117), Linczenbold Kevin (1111), Berkes Nóra (1111), Weninger Martin (1111), Csanády Viola (1926), Bárczay-Baján Zsófia (929)

A játék során egy papírra kell leírni a számokat 100-ig. Körben ülünk egy asztalnál valaki elkezdi írni a számokat, a mellette ülő pedig addig dobálja a dobókockát, ameddig hatost nem dob. Ha sikerül akkor elveszi a lapot és a tollat az író embertől és folytatja a számok írását. A dobókockát szintén továbbadja és az a játékos kezd el addig dobálni amíg hatost nem dob, ha sikerül ő veszi el a lapot és a tollat és adja tovább a kockát. Az nyer aki a 100-at leírja a lapra. 

Minden játékos kitalál magáról 3 igaz állítást, majd egy hamisat.
Az állítások lehetnek például:
Van 4 testvérem.
Kedvenc ételem a zengővárkonyi szelet.
Ötéves korom óta szertornázok.
Minden nyáron meglátogatom a nagyszüleimet Erdélyben.
Miután kitalálták az állításokat, elmondják őket, majd a többiek közösen megtippelik, melyik lehet a hamis.

1. Olvasd el a gyerekeknek a könyvet. Érdemes a benne lévő képeket megmutatni nekik, hogy vizuálisan még könnyebb legyen nekik elképzelni a történetet. Ha szükségük van rá akkor akár a történet közbenáljatok meg és beszéljétek meg az aktuális eseményt.
2. Miután elmesélted nekik a történetet beszéljétek meg a tanulságot.

A körben ülő játékosok mindegyike választ egy madárnevet. A játékvezető kezdi: "A pap elvesztette a sapkáját, megtalálta a rigó!" A "rigó"-nak azonnal válaszolnia kell: "Nem a rigó, hanem a galamb!" És így tovább folyik a játék. Aki hibázik, (magát mondja vagy nem szereplő nevet mond, nem válaszol azonnal), annak valami zálogot kell adnia. Minden zálogadás után a játékvezető mondókája indítja újra a játékot.

Beküldő: 24/BC STVK (Bárány Zoltán (792.), Bíró Laura (811.) , Formanek Dénes (432.), Marxer Cseke (133.))

Három szerepcsoportba osztjuk a gyerekeket. A süketek, a vakok és a kopaszok. Minden csoportnak odaajuk a jelmezeket és elmondjuk a szerepkörüket majd felolvassuk nekik ezt a rövid történetet.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy süket, egy vak és egy kopasz fejű ember. Ezek hárman nagy erős barátságban éltek, mindig együtt jártak-keltek.   Amint egyszer mennek, mendegélnek a rengeteg erdőn keresztül, 

megszólal a süket ember:   - Hallgassatok csak, én valamit hallok!   

Megszólal a vak is:   - Az ám, nézzétek, én valamit látok!   

Nagyot kiált erre a kopasz ember:   - Uccu bizony szaladjunk, hadd lobogjon a hajunk!

Ezután ismét szakaszokban felolvassuk, úgy, hogy közben legyen lehetőségük eljátszani. Harmadik körben ha van rá igény akár maguk is mondhatják a részüket.

Értékelés:

Beszélgessünk el róla, hogy mi nem stimmel ebben a történetben. Találkoztak e már vakkal vagy ismernek e gyengén hallót. Mit illik tenni ha például egy látássérült jön velünk szembe az utcán?

A csoport körben áll. Valaki tesz egy mozdulatot, például megérinti a fülét. A mellette álló megismétli ezt a mozdulatot, és tesz hozzá egy másikat – pl. lesimítja a haját. A harmadik kezdi elölről, majd ő is hozzátesz egy újabb mozdulatot, és így tovább. Aki téveszt, az kiesik (vagy zálogot ad). Az egész mozdulatsort mindig az elejétől kezdve kell ismételni, és a játékosokat kérjük meg, hogy ne húzzák az időt.

Beküldő: 24/BC STVK (Bárány Zoltán (792.), Bíró Laura (811.) , Formanek Dénes (432.), Marxer Cseke (133.))

Az „Adj, király, katonát!” l népi játék, melyben láncot alkotva két csapat vesz részt egymással szemben. A játék célja, hogy a csapatok tagjai az ellenfél csapatláncának nekifutva átszakítsák azt, hogy onnan egy (korábban) ellenséges játékost maguk mellé állítva a saját csapatuk létszámát megnöveljék egészen addig, míg a másik csapatból kizárólag egy fő marad a játékban Először is feláll a két csapat egymással szemben. 

Aztán az egyik csapat tagja elmondja a mondókát: „Adj, király, katonát!” 

Az ellenséges csapat: „Nem adunk!” 

A (Mi) csapatunk:„Akkor szakítunk!” 

Az ellenség:„Szakíts, ha bírsz!” 

Ekkor a csapatból kiválasztott ember nekirohan az ellenség láncának és ennek két következménye lehetséges:

 1. Sikerül áttörni a falat és a két gyerek (akit átszakított a játékos) közül kiválasztja az egyiket és átviszi a saját csapatába. 

2. Ha nem sikerül átszakítani, a szakító áll át abba a csapatba, amit megtámadott! Ezután ugyanezt teszi a másik csapat is. Ez még addig folytatódik, amíg az egyik csapatban már csak egy fő marad.

Beküldte - Harkay Gabriella

Egy körben ülünk. Mindenki a tőle jobbra lévő ember fülébe súgja, hogy mit ad neki (pl. egy almát), és a tőle balra lévő ember fülébe azt, hogy mit csináljon a kapott ajándékkal (pl. törd össze!). Miután mindenki kapott valamit, és egy utasítást, mindenki elmondja, hogy mit adtak neki és hogy mit csinált vele (pl. kaptam egy almát és eldobtam).

A játék elején kiválasztunk valakit Akelának: ő lesz a parancsoló. Különféle parancsokat mond, amit mindenkinek végre kell hajtania, de csak akkor, ha elé mondja, hogy "Akela mondja". Ha ez nem hangzik el, a parancsot nem szabad végrehajtani. Pl.:

Akela mondja, állj föl! (Fölállunk.) 

Tapsolj! (Nem tapsolunk.)

Akela mondja, szaladj körbe! (Körbeszaladunk.) 

Hagyd abba! (Tovább szaladunk.) 

Másik irányba szaladj! (Ugyanarra futunk tovább.) 

Akela mondja, állj meg! (Megállunk.) 

Ha valaki az "Akela mondja" parancsot nem hajtja végre, vagy azt is végrehajtja, ami előtt nem hangzik el, hogy "Akela mondja", kiesik a játékból. Aki a végére marad, az lesz az új játékban Akela.

Beküldte - Úri Szűcs Réka

Megrajzolunk előre egy 5x5-ös aknamezőt (lehet kisebb vagy nagyobb is), és kijelölünk rajta egy járható útvonalat, legyen bejárata és kijárata. Rajzolhatunk bele vakvágányokat is, ahogy tetszik.

Majd életnagyságban kirakjuk az aknamezőt: elkészíthetjük spárgából a négyzetrácsot, vagy magát a mezőket különböző tárgyakból. Az őrsnek vagy csapatnak az a feladata, hogy megkeresse a helyes útvonalat. Ehhez beállnak egy sorba, és az első ember rálép az egyik mezőre. Ha bejáratra lépett, vagy az útvonal egyik részére, akkor léphet még egyet, ha üres mezőre, akkor a sor végére áll. Így sorban végigmegy az egész csapat, a cél, hogy minél kevesebb lépésből megtalálják a járható utat, illetve, hogy megjegyezzék, hogy melyik mezőre nem szabad lépni, és melyikre igen.

Érdemes előre több pályával is készülni, ha gyorsan végigérnének rajta.