Játékok

Egy nagy flipchartra összeírunk színes tollakkal 10 olyan tulajdonságot, ami mindannyiunkra igaz. (Például: szeretünk kirándulni csoportban, mindegyikőnknek van testvére, mindenki szereti a csokoládét, stb.) Ezek összeszedése közben nagyon sok minden kiderül az egyes gyerekekről és megkönnyíti az ismerkedést a csoport tagjai között.

Beküldte - Várdai Levente

a játékszabályt a videó ikonra kattintva tudod megtekinteni

Az „Adj, király, katonát!” l népi játék, melyben láncot alkotva két csapat vesz részt egymással szemben. A játék célja, hogy a csapatok tagjai az ellenfél csapatláncának nekifutva átszakítsák azt, hogy onnan egy (korábban) ellenséges játékost maguk mellé állítva a saját csapatuk létszámát megnöveljék egészen addig, míg a másik csapatból kizárólag egy fő marad a játékban Először is feláll a két csapat egymással szemben. 

Aztán az egyik csapat tagja elmondja a mondókát: „Adj, király, katonát!” 

Az ellenséges csapat: „Nem adunk!” 

A (Mi) csapatunk:„Akkor szakítunk!” 

Az ellenség:„Szakíts, ha bírsz!” 

Ekkor a csapatból kiválasztott ember nekirohan az ellenség láncának és ennek két következménye lehetséges:

 1. Sikerül áttörni a falat és a két gyerek (akit átszakított a játékos) közül kiválasztja az egyiket és átviszi a saját csapatába. 

2. Ha nem sikerül átszakítani, a szakító áll át abba a csapatba, amit megtámadott! Ezután ugyanezt teszi a másik csapat is. Ez még addig folytatódik, amíg az egyik csapatban már csak egy fő marad.

Beküldte - Harkay Gabriella

A játék vezetőjének el kell helyeznie a kijelölt területen belül „aknákat”. Az aknákat bármi megtestesítheti. Két fős csapatok alakulnak, minden pár egy tagja beköti a szemét és nem szólalhat meg. A pár másik tagjának egyedül szóbeli utasításokkal lehet átvezetnie a társát az aknamezőn, anélkül, hogy belépne a pályára, vagy megérintené a másikat.

Beküldte - Úri Szűcs Réka

Megrajzolunk előre egy 5x5-ös aknamezőt (lehet kisebb vagy nagyobb is), és kijelölünk rajta egy járható útvonalat, legyen bejárata és kijárata. Rajzolhatunk bele vakvágányokat is, ahogy tetszik.

Majd életnagyságban kirakjuk az aknamezőt: elkészíthetjük spárgából a négyzetrácsot, vagy magát a mezőket különböző tárgyakból. Az őrsnek vagy csapatnak az a feladata, hogy megkeresse a helyes útvonalat. Ehhez beállnak egy sorba, és az első ember rálép az egyik mezőre. Ha bejáratra lépett, vagy az útvonal egyik részére, akkor léphet még egyet, ha üres mezőre, akkor a sor végére áll. Így sorban végigmegy az egész csapat, a cél, hogy minél kevesebb lépésből megtalálják a járható utat, illetve, hogy megjegyezzék, hogy melyik mezőre nem szabad lépni, és melyikre igen.

Érdemes előre több pályával is készülni, ha gyorsan végigérnének rajta.

A résztvevők két sorba állnak egymással szemben. Lehetnek az egyik oldalon a nyári-tavaszi, a másikon az őszi-téli születésű játékosok. Mindenki hajlítsa be a könyökét és nyújtsa előre a mutatóujját. Az ujjak így egymás mellé kerülnek. Ha ez megvan, a játékvezető (esetleg segítővel) rátesz az ujjakra egy hosszú bambuszrudat. A feladat az, hogy a játékosok úgy tegyék le a földre, hogy ne essen vagy csússzon le. Ha a bambuszrúd leesik, a csapat felrobban.

Beküldte - Úri Szűcs Réka

A métához hasonlóan 2 csapat van: egyik az ütő, másik az elkapó csapat.

A rövidebb hegyes botnak ásunk egy kis lyukat a földbe, és beletesszük úgy, hogy az egyik vége kilógjon. Az ütő csapatban a soron következő ütő játékosnak az a feladata, hogy a hosszabb bottal rácsapjon a kis hegyes botra (ami így remélhetőleg felrepül a lyukból), és röptében minél messzebbre üsse. 3-szor próbálkozhat, ha addig nem sikerül elütni, egy másik csapatársa jön.

Az elkapó csapat feladata, hogy megpróbálja elkapni a repülő botot – de figyelem, ez elég veszélyes, mert ugye hegyes a bot, szóval csak óvatosan! Ha elkapják, helyet cserél a két csapat és az elkapók szereznek 2 pontot. Ha azonban az elkapó csapatnak nem sikerül elkapni a botot, és leesik a földre, akkor lépésben vagy tyúklépésben leszámolják, hogy milyen messzire ütötték a kis botot a lyuktól – ennyi pontot kap az ütő csapat. Adott idő után a két csapat helyet cserél.

A métával ellentétben itt nem kell kört futni, nincs egyéb különösebb szabály. Jórészt szerencsétlenkedésből áll a játék, mert nagyon nehéz a kis botot eltalálni, de nagyon jól el lehet szórakozni a próbálkozókon.

Létszámtól függően csapatokat alakítunk ki. (Ha csak őrsi szinten játszuk, akkor egy csapatba kerül mindenki.) A csapatok beállnak egy sorba, és megfogják egymás vállát. Mindenki becsukja a szemét, kivéve a leghátsó ember, az ő feladata lesz a kígyó irányítása.A pályán elszórjuk a labdákat (vagy bármi mást), a csapatok feladata az lesz, hogy ezekből minél többet megtaláljanak. A leghátsó ember kétszer megpaskolja az előtte levő vállát, ezzel tudja elindítani a kígyót. A paskolást mindenki előre adja, még el nem jut az elsőhöz. Ha a hátsó ember a jobb vállát kezdi paskolni, akkor balra, ha a jobbat, akkor jobbra kell kanyarodnia a kígyónak. A kígyót mindkét váll megpaskolásával lehet megállítani. Az a csapat nyer, amelyik adott idő alatt a legtöbb labdát találja meg. 

Minden játékosnak kineveztünk 2 másik játékost, akik számára a bomba és az attól védelmező pajzs. A feladat, hogy úgy kell helyezkedni, hogy mindig legyen egy pajzs a játékos és a bomba között. Így folyamatos mozgásban lesznek. Amíg a játékos nem tapsol. Ekkor azok nyernek, akiket a pajzsuk megvédett.

Beküldte - Cseh Ábel

• A játékosokat párosával beosztjuk, majd beállítjuk őket egy körbe úgy, hogy egy külső, valamint egy belső kört formázzanak, amelyben mindenki befele néz.
• Egy játékvezető elkiáltja magát: "Camel up!", mire a külső körben lévők felugranak a párjuk, a tevének a hátára.
• Ezután a játékvezető azt kiáltja: "Camel down!",  mire a lovasok leugranak és a kört jobbrafele futva megkerülik.
• Mikor visszaérnek a párjukhoz, átbújnak a lába között, így a következő körben már ők fogják a belső kört alkotni.
• Az utolsó átbújó párosa kiesik és kezdődik a következő menet. Az a páros nyer, amelyik a legtovább bent marad.

Két részre osztjuk a játékteret, középen van egy csincsacsáp, aki egy vonalban mozoghat. A többieknek át kell jutnia a pálya egyik oldaláról a másikra. Akit elkap az egy vonalban mozgó csincsacsáp, az is beáll csincsacsápnak, ott ahol elkapták (helyben kalimpál). A legutolsó játékos nyer akit nem kaptak el.

Párokba osztjuk a játékosokat, minden pár megbeszél egy szerinte jellegzetes szót, mondatot, vagy hangot, ezután a pár egyik tagja odébb megy, elbújik valahova. A pár másik tagjának bekötjük a szemét. A játék célja, hogy a saját jellegzetes, előre megbeszélt szavakkal a bekötött szemű párját mindenki magához csalogassa. Akinek nincs bekötve a szeme az nem mozdulhat. Mindig egyre hangosabban kell majd kiabálni a megbeszélt szavakat, hogy hallja a párja. Az a páros nyer, aki először megtalálja a párját.